A ráckevei Szent Imre Katolikus Általános Iskola, a Székesfehérvári Egyházmegyei Hivatal fenntartósága alá tartozik. Az iskola működtetése a mindenkori iskolavezetés és a plébánia szoros együttműködésében zajlik. Ez a funkcionális összetettség elősegíti az oktatás magas színvonalának folyamatos megtartását, valamint biztosítja a mindennapi élethez szükséges, keresztény eszméken alapuló erkölcsi és etikai tanításokat diákjai számára. Az iskola jó hírneve a környék településeit is elérte, sok diák jár ide a városon túlról is. Nemcsak római katolikus vallású családok gyermekei nyernek ide felvételt, hanem mindazok, akik el tudják fogadni az iskola eszmeiségét, és azonosulni tudnak az oktatási és nevelési elvekkel, célokkal, és az ehhez kapcsolódó eszközrendszerrel. Az elmúlt években az igazgatói széket Németh László Gábor foglalta el, aki friss lendülettel, pozitívan, gyakorlott egyházi oktatási intézményvezetőként igyekszik megőrizni az iskola identitását, pozitív hírnevét. Folyamatosan felülvizsgálja, hogy milyen változásokra lenne szükség ahhoz, hogy az iskolai élet minősége minél kielégítőbb legyen és további eredményeket, élményeket hozzon az iskola, de főként a gyerekek életébe. Németh László Gábor Igazgató Úr egy SZMK-s szülői értekezlet alkalmával megfogalmazta az ezzel kapcsolatos elképzeléseit, melyek aztán szülői összefogás eredményeként, alapítványi formát öltve indult el a megvalósíthatóság útján. Tavaly novemberben, a kitartó és sokrétű szervezői munka, valamint a bejegyzéshez szükséges kétmillió forintos indulótőke biztosítása lehetővé tette, hogy a János Vitéz Alapítvány (JÁVA Alapítvány), mint civil háttérintézmény céljaival és irányvonalaival tovább építse a Szent Imre Katolikus Általános Iskola hírnevét, és lehetőségein keresztül gazdagítsa, színesítse a közösség, azaz a Szent Imre Család életét. Mind ezekről Ágics Melindával az alapítvány elnökével, valamint Szpisják Hajnalkával a kuratórium egyik tagjával beszélgettem.
1. Mint az a bevezetőből kiderült, az iskola történetében eddig nem volt példa arra, hogy szülői kezdeményezésre létrejöjjön egy olyan szervezet, mely meghatározó eleme lehet az iskola mindennapi életének jobbá tételében. Milyen érzés ennek tudatában beszélni a János Vitéz Alapítványról?
Melinda: Összességében nagyon jó érzés tudni és érezni, hogy általunk most valami rendkívül meghatározó dolog született. A János Vitéz Alapítvány évekre meghatározza az iskola fejlődését.
Hajni: Engem is nagyon motivál, hogy egy olyan ügyért dolgozhatom, ami újdonság. Még nem volt erre itt példa és nagy a jelentősége az iskola és a gyerekeink jövőjére nézve.
2. Mi motivált benneteket az alapítvány létrehozásában?
Hajni: Amikor fiúnknak, Márknak iskolát kerestünk férjemmel nagy elvárásokat állítottunk fel magunkban. Fontos számunkra a szeretet, kölcsönös tisztelet, megfelelő bánásmód, gyerekközpontú oktatás. Úgy éreztük mindezeket a Szent Imre Katolikus Általános Iskola meg tudja adni számunkra. Emellett fontosnak tartom, hogy a mai gyerekek szeressenek, tudjanak és képesek legyenek a folyamatos tanulásra, megújulásra és megmaradjon a motivációjuk. Ha ehhez egy kicsit is hozzá tudok tenni az alapítványon keresztül végzett munkámmal, akkor ezt meg kell tennem és ráadásul még örömet is okoz.
Melinda: Legelső sorban szülőként gondolkodtunk a férjemmel. Aztán a vállalkozói szemléletünkből adódóan inkább azt néztük, hogy mitől és miként lehetne fejlődni. Honnan hová tudnánk együtt eljutni. Azt láttam, hogy vannak lehetőségek amik nincsenek kihasználva, amitől sokkal jobb hely lehet az iskola. Amit éreztem, az első perctől, hogy az iskola azokban a pontokban nagyon erős, ami rajta múlik. A tanári kar kiváló tanárokból áll, az oktatás színvonala, az eredmények, mind magukért beszéltek. Egy valami hiányzott, de az nagyon. Egy olyan szervezet, aki ezt a fejlődési lehetőséget biztosítani tudja számukra és háttere lehet az elképzeléseknek. Nem kellett sokat gondolkodunk, hogy a kezdeményezés mellé álljunk.
3. Milyen fő célkitűzéseket, milyen támogatandó területeket határoztatok meg, mint alapítványi célok?
Hajni: Az alapítvány fő céljai három fontos területre koncentrálódnak: első és legfontosabb a gyerekek, aztán az iskola, mint intézmény és az itt dolgozó tanárok. Ezen három irányvonal mellett fogalmaztuk meg a legfontosabb célokat.
Melinda: Az iskolavezetés részéről pontosan megfogalmazott igényeket kaptuk, hol kellene segíteni. Ehhez társult Kótai Róbert püspöki biztos úr jelenléte, aki az első perctől kezdve partner volt a közös együttműködéshez. Szemlélete, meglátásai szintén illeszkedtek az előirányzott célokhoz. Fontos tudni, hogy nem az a küldetésünk és célunk, hogy öncélú újításokat hozzunk be, átgondolt célokhoz igyekszünk megtalálni az ideális formákat és eszközöket.
4. Beszéljünk egy kicsit a célokról, tegyük egyértelművé az irányvonalaitok konkrétumait!
Melinda: A közösen kialakított ideális jövőkép eléréséhez, az alábbi területek gondozására fordít kiemelt figyelmet az Alapítvány: a pedagógusok támogatása továbbképzésekhez, szakmai ismereteik bővítéséhez a színvonalas oktatás, egyben motiválás érdekében. Segítségünkkel olyan tudásanyaghoz és eszközrendszerhez juthatnak (ezáltal a gyerekek is), melyeket önerőből nem tudnának finanszírozni. Az új módszertani ismeretek elsajátítása segítheti az olykor specifikusnak mondható munkájukat, mint pl. a tehetséggondozás vagy a speciális igényű gyerekek hatékonyabb oktatása, nevelése. Figyelemmel kísérjük a váratlanul felmerülő problémákat, igyekszünk segíteni a megoldásban.
Példa erre, hogy alapítványunk, a megnövekedett érdeklődésre való tekintettel a tollaslabdázáshoz szükséges sporteszközök beszerzését magára vállalta. Rövid távú terveink között szerepel az iskolaudvar fejlesztése. A kisebbek számára közösségi aktivitásra serkentő aszfaltra történő felfestéseket tervezünk, a nagyobbakat további padok és
asztalok várják majd udvaron. Fókuszban tartjuk a hátrányos helyzetű gyermekek problémáit, egyfajta védőhálót szővünk azok köré, akiknek segítségre van szükségük. Ezért kapott a tanév elején több diák is iskolakezdési füzetcsomagot. Különböző programokon keresztül szeretnénk a közösségi életet kialakítani, egyben színesíteni, gazdagítani, hogy minél jobban megismerhessük egymást. Erre volt példa a Családi Nap, melyet jövőre biztosan meg fogunk ismételni. Ezen kívül jövő nyárra táborokat szervezünk, sőt folyamatban van tagfelvételünk a Honvédelmi
Sportszövetséghez, amivel további új lehetőségek nyílnak meg előttünk.
Hajni: Minden pályázati lehetőséget meg szeretnénk ragadni, melyekkel pénzt, élményt, kisebb-nagyobb beruházási eszközöket szerezhetünk az iskolának. Első sikeres pályázatunkon 800.000 Ft-ot nyertünk, melyet a felső tagozatos diákok játékfüggőségének prevenciójára fordíthatunk.
5. Honnan-hová jutottatok az elmúlt egy év során?
Melinda: Nagyon sok minden történt. Nem volt előttünk korábbi példa, értékelhető tapasztalat, követendő vagy felülírandó minta. Amikor szülőtársainkkal eldöntöttük, hogy belevágunk, mondhatni olyan olajozottan és gyorsan tettük meg az első lépéseket, hogy rövid időn belül meglett a bejegyzéshez szükséges tőke és háttér adminisztráció. Megállapíthatjuk, hogy elszántsággal, komoly szándékkal, lelkünkben meggyőződéssel kezdtük meg az alapítványi
munkát. Az áprilisi bejegyeztetés után már júniusban sikerült bemutatkoznunk az első alapítványi programmal, a Családi Nappal.
6. Hogyan sikerült a Családi Nap, mint debütáló rendezvényetek?
Melinda: Az első Családi Napunk rendkívül sikeres volt. Sikerességét több tényező is alátámasztotta: a megelőző napon elég magas részvétellel zajlott társadalmi munkában az iskola udvarának, a plébánia területének és a templom környékének a rendezése. Szülők, alapítványi tagok és Kótai Róbert püspöki biztos összehangolt munkája révén tudtuk a megfelelő környezetet biztosítani. Hetek múlva is érkeztek gratulációk, pozitív vélemények, amelyeknek nagyon örültünk, hiszen több ember több hónapos munkájának eredménye volt az, hogy a családok egy gondtalan
napot tölthettek együtt, velünk. Már itt is tisztán látszott, hogy vannak/lesznek olyan szülőtársak, akikre számíthatunk majd a későbbiekben is, amiért rendkívül hálásak vagyunk.
Hajni: Fontos tudni azt is, hogy a családi nap szervezését még jóval az alapítvány bejegyzése előtt megkezdtük. A programok, szolgáltatók felkeresése folyamatban volt már, mikor végre jött a hír a bejegyzésről.
7. Ez után az évzáró volt az az alkalom, ahol ismét nagyközönség elé állt az alapítvány. Létrehoztátok a JÁVA díjat a diákok számára. Meséljetek erről egy kicsit!
Melinda: A kitűnő tanulók – egyébként joggal – mindig nagy nyilvánosságot kapnak, de meglátásunk szerint nem szabad elfelejteni azokat a gyermekeket, akik szintén keményen dolgoztak a jó eredményekért. Emellett esetleg olyan erények mentén voltak jelen a közösségben, hogy kiemelésük mások előtt járó példa lehet.
Hajni: A díjazásra az osztályfőnökök jelölhettek minden osztályból egy diákot, aki méltóvá vált arra, hogy az Alapítvány az iskola további büszkeségei közé emelje őket. Minden díjazott egyformán egy tornazsákot és egy tollat kapott ajándékba elismerésünk jeléül.
8. November 9-én kerül megrendezésre az I. Alapítványi Bál. Mit érdemes tudni róla?
Melinda: Ez a bál lesz az első olyan rendezvényünk, ahol támogatókat szeretnénk megnyerni az alapítványunk számára. Emellett szeretnénk megköszönni azoknak, akik dolgoztak a közös ügyek előmozdításáért. Tiszteletjeggyel meghívjuk az iskola tanári karát, hiszen nagyon sok múlik rajtuk, ami az iskolai oktatást-nevelést illeti. A belépőjegyek értékesítéséből további adományokkal gyarapítjuk az alapítvány tőkéjét. Borkostolóval, svédasztalos vacsorával, fantasztikus műsorral, zenés-táncos esttel igyekszünk a kellemes szórakozást biztosítani, a támogatásért cserébe. Műsort adnak többek között iskolánk növendékei, akik Palotás táncukat mutatják be, melyet Lindnerné Medve Eleonóra tanított be.
9. Az alapítvány szakmai/hivatali hátterét a Kuratórium adja. Mutassátok be kérlek a tagságot és a hozzá tartozó szerepköröket!
Alapítványunk Kurátorai: Ágics Melinda, Szpisják Hajnalka és Csótiné Mádai Rita. Vannak segítőink, tanácsadóink, véleményformálóink. Ehhez a körhöz tartozik Németh László Gábor Igazgató Úr, Kótai Róbert plébános – püspöki biztos, valamint Gőgősné Bláboli Ilona. Igazi csapatmunka a miénk, támogatjuk egymást és mindent megteszünk terveink megvalósíthatóságáért. Egyszerre koncentrálunk jelenre és jövőre, igyekszünk minden lehetőséget és eszközt megragadni, hogy látványos eredményeket mutathassunk fel.
10. Mi a legfontosabb üzenete az alapítványnak?
Hajni: Számomra röviden annyi, hogy összefogással, közös munkával olyan dolgokat tudunk elérni, amikről csak álmodoztunk. És ezáltal mosolyt csalhatunk a gyerekek arcára, az pedig szintén köztudott, hogy a mosoly további mosolyt csal és óriási motiváció. Mert adni mindig öröm.
Melinda: Nagyon szeretnénk, ha az alapítványra, mint közös, jövőbemutató lehetőségre gondolnánk. Egy olyan lehetőségre, amely eddig nem állt rendelkezésre és a közösség szolgálatában áll. Szeretnénk, ha minden érintetthez eljutna az általunk megfogalmazott üzenet, hogy lehet, hogy ez a dolog nagyon új, hogy változásokat, reformokat hozott magával. Ezek között lehetnek olyan törekvések is, amelyet nem pontosan értenek, vagy nem tudnak rögtön, maradéktalanul elfogadni. Nincs ezzel gond, mi a kurátorok és segítőink, valamint a kommunikációt, információáramlást segítő SZK-s szülők igyekszünk türelmet tanúsítani az olykor passzív, olykor vehemens véleményezésre. Ha sikerülne minél többet beszélgetnünk, akár az iskola előtt várakozva, tegyük meg egymás felé a lépéseket, legyünk nyitottak. Mi ezeket a feladatokat önként vállaltuk és ellentételezés nélkül végezzük, minden szentimrés gyermek és család érdekében. Az lenne az ideális számunkra, ha az alapítványi munkában minél többen részt vennének szülők, gyerekek, természetesen mindenki a lehetőségeikhez mérten. Partnereket, társakat keresünk, akik akár szabadidejükkel, szakértelmükkel vagy bármilyen muníciójukkal segítenék a kitűzött célok megvalósítását. Minden érdeklődést pozitívumnak tekintünk, ez is érték számunkra. Kiemelném ugyanakkor, hogy rendkívül jó érzés látni a gyerekek hozzáállását, mikor egy- egy feladatra felkérjük őket, mint például a Családi napra adománygyűjtő doboz készítése, amin egy egész osztály dolgozott vagy éppen a legaktuálisabb Palotás tánc betanulása. Az a lelkesedés és fegyelmezettség, ami belőlük árad, felnőttként is irigylésre méltó. Valahogy érzik ők is, hogy most ennek a dolognak jelentősége van és ők boldogok attól, hogy munkájuk által részeseivé válnak.
11. Van-e esetleg valami, ami túllendít a nehézségeken és erőt, hitet ad a következő lépéshez?
Melinda: Személy szerint nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy ilyen szuper emberekkel vagyok körülvéve, akiket szinte bármikor felhívhatok és az összes gondolatomat rájuk zúdíthatom. Nekem ez az egyetlen, amire szükségem van. A férjemmel, aki 17 éve a társam, rendkívül sokat beszélgetünk minden nap. Hajni, aki pont az ellentétem, a higgadtságával, kreativitásával, a “teljesen másmilyenségével” nagyon kell, hogy ilyen jól működjünk. Robi atya, ahol mindig van helyünk egy jó beszélgetésre. Ilike, aki a legnagyobb káosz közepén is mindig ráér, hogy segítsen.
Így vagyunk mi, a János Vitéz Alapítvány. A MIÉNK.
Köszönöm a beszélgetést, további sikereket, nemes célokat és azok megvalósítását kívánom!
A János Vitéz Alapítvány információs felületei:
A Ráckevei Keresztelő Szent János plébánia közösségének közösségi oldala: ITT
A Szent Imre Katolikus Általános Iskola honlapja: ITT
Kommentek