Az az érzésem, hogy városunk vonzereje erősebb, mint valaha. Mintha hívogatná azokat az embereket, akik a városba beleszeretve, magukkal hozva szeretett tevékenységeiket, azért telepednének le itt, hogy még gazdagabbak legyünk általuk. Az elmúlt időszakban sok új lakóval gyarapodott tízezer fős városunk, akik friss szellemiséggel, nyitottsággal érkeztek. Keresik a helyüket a város életében, a városi közösségekben. Mindenki mögött ott egy történet, akár egy mesébe illő. Gazsó Dániel és Suplicz Anna az egykori “Ürge-hegy” tanya új lakói egyedülálló és követendő elvek, erények mentén álmodták meg Fakó Falvát, az élménybirtokot, ahol a hagyományokat nemcsak őrzik, hanem élik.
Két fiatal, erejük és szellemük teljében, akik nem tudtak nemet mondani városunk történelmi gazdagságára, földrajzi adottságaira és Újhegy tanyavilágára. Szóval Fakó Falván jártam, jurtát, rackát és sok Fakót – azaz lovat- láttam. Most megmutatom, bemutatom Nektek is!
Rekkenő hőség, rikkanó madarak, buja, csak néhol megzabolázott növényzet, zabolátlanul szabadon legelő lovak, kanyargó földút kísér utamon, miközben Fakó Falva lakóit keresem. A szépen gondozott porta hatalmasra nyitott kapuja, két termetes házőrzővel fogad.
Szinte egyszerre érkezünk meg Dániellel, aki a városban járt beszerző körúton. Határozott léptekkel közeledve, szívélyesen fogad és invitál beljebb, ahol Anna a táborlakókkal reggelihez terít. Dániel markánssága, határozottsága Anna mesebeli tündérekre illő habitusa csak felerősítette bennem az érzést: nem átlagos helyre érkeztem, kicsit sem átlagos emberekhez. Bármerre néztem, mindenhol figyelemreméltó részleteken időzött el a tekintetem, legszívesebben rögtön elindultam volna benézni a jurtába vagy az öles ecetfák és akácfák árnyékában legelő lovak közé… De először ismerkedjünk!
Mosolygós, napbarnított gyerekek serénykednek az asztal körül, éppen táboroztatnak: készül a reggeli, főként saját készítésű (lekvár, szörp) és helyi előállítású ételekből. A poharakon nevek, rovásírással is. Évődnek, cívódnak, jóízűen falatoznak, közben elhangzanak Dani instrukciói, reggeli után kinek mi lesz a feladata. Vannak, akik a lovak után néznek, mások előkészítik az asztalt a foglalkozáshoz, mi pedig elkezdünk ismerkedni, beszélgetni.
1. Varázslatos ez a hely, vagy ahogy szokták mondani: jók az energiái. Hogyan és mikor találtatok rá?
Dániel: Pár évet eltöltöttem Kiskunmajsa mellet Bodogláron egy tanyán, ami nem az enyém volt de jó volt ott lenni. Körülbelül 100 hektáron kellett gazdálkodni és a tanyát újítani. Jó tapasztalat volt. Utána kezdtem el gondolkozni hasonló de kicsit más jellegű helyben. Először is ami biztos volt, hogy a kiskunság környéken szerettem volna maradni. Szinte az összes barátom ebben a régióban él. Ők is lovakat tartanak és használnak. Viszont Kiskunmajsához képest északabbra keresgéltem. Így találtam meg ezt az oázist. Mikor először kiszálltam a kocsiból és megláttam a környéket tudtam, hogy itt szeretnék megöregedni. Ráckevéről nem tudtam sokat és amikor utána olvastam ami egyből szembeötlő volt, hogy nagyon gazdag a történelme. Ez számomra fontos. Én Gyulán születtem és ott is éltem 20 éves koromig. Minden kis sarkán a városnak volt valamilyen emlék, történelmi emlék is. Ráckeve kulturális gazdagsága egyedül álló és ez csak megerősítette a letelepedési szándékomat.
2. Honnan ered, miből fakad a természet és az állatok szeretete, az ősi hagyományok őrzésének jelenkori megélése, majd ennek bemutatását övező szenvedélyetek?
Anna: Mindig is tartottunk állatokat, de a legnagyobb repertoár nagyszüleim udvarán volt található. Sok időt töltöttem/töltök náluk, ami alatt megtanulhatom a lassan kiveszőben lévő eljárásokat és technikákat, amik mind az állattartáshoz, mind a növénytermesztéshez, és az azokból előállítható élelmiszerek készítéséhez szükséges. Fontos számomra ezen tudás átvétele és átadása, megőrzése. A mai világban már mindent készen lehet kapni az óriás bevásárlóközpontok polcairól, azonban felmerül a kérdés: ha 5% gyümölcstartalommal bír egy málnaszörp, vajon miből lehet a maradék 95%? Félelmetes belegondolni, hogy mennyi természetellenes anyaggal pótolják a mai élelmiszereket, amikről talán tudomást sem veszünk. Már régi elhatározásom, hogy létrehozzak egy teljes önfenntartó háztartást. Sok helyről hallom a negatív hozzáfűzéseket, hogy milyen gonosz dolog levágni és megenni az állatokat, a következő pillanatban pedig jóízűen beleharap a duplahúsos burgerking/mcdonalds szendvicsébe. “Amiről nem tudsz, az nem fáj.” Sokan bele sem gondolnak, hogy mit esznek. Csak megkapják készen, de nem látják, hogy az az állat milyen körülmények között élt, hogy sosem látott napfényt, egy tenyérnyi helyen nyomorgott hónapokon keresztül, majd kiragadták a maroknyi ketrecből és legjobb esetben egy vágással elkezdték a hús feldolgozását. “Szegény, kertben kapirgáló tyúkok…”
Egy önfenntartó háztartás az egészséges élet kulcsa lehet. Az állattartás és a növénytermesztés a testi-lelki egészség hozzájárulója, nem mellesleg független tud maradni a mai műanyag ételek világában.
Dániel: Az állatokkal való kapcsolatom gyerekkoromban kezdődött. Nagyszüleim, Dédszüleim tanyán illetve kertes házban laktak Gyulán. Minden szabadidőmet szinte ott töltöttem és nem a számítógép előtt. Együtt mentem mamával a disznókat etetni vagy éppen a szénakazalban tojást keresni. Ekkor még a természettel való kapcsolatom nagyjából ennyiben kimerült. 2005-ben, mikor életemben először 15 évesen ültem lóra, úgy éreztem magasabb szintre léptem. Szinte fogalmam sem volt semmiről, hogy hogyan kellene és mit csinálnom. Csak egy ösztönös érzés fogott el. Magával az ősi hagyományok megismerésével már korábban találkoztam. 2000-ben kezdtem el íjászkodni, még gyalogosan. Ezután 2009-ben sikerült a kettőt (lovaglás és íjászat) össze olvasztani, amikor megismerkedtem a jelenlegi barátaimmal és csapat társaimmal Szentendrén. Életemben először ültem igazán szőrén a lovat és először aludtam jurtában….. novemberben…. egy kis takaróval – mondhatni picit fáztam-. Az első ilyen hideg hétvége melegséggel töltött el. Azt éreztem, hogy kilettem szakítva a komfort zónámból, aminek az lett az eredménye, hogy másnap és folyamatosan visszaakartam menni oda. Munka és Iskola után szinte mindig a lovakkal voltam. Ott akkor kezdtem el a jelenlegi életemet a lovasharcos hagyományőrzést.
3. A lovasharcos hagyományőrző rendezvények rendszeresen meghívott Vendégei vagytok. Gyönyörű viseletekben, parádés és nem mindennapi bemutatókat tartotok különböző csoportokhoz kapcsolódva. A fotók hihetetlen lovas manőverekről tanúskodnak. Kérlek, vezessetek be minket ebbe a különleges világba!
Dániel: Ezt a lovasharci életvitelt nem egyedül csináljuk. Egy nagyobb csapatnak vagyunk tagjai, az Anda Lovasharcnak. Szentendrén, Kelemen Zsoltnál lovagoltunk és tanultunk fegyverhasználatot. Utána kiváltunk és közösen együtt alapítottuk meg a saját csapatunkat. Először csak kisebb felvonulásokon illetve baráti rendezvényekre mentünk, majd harci tudásunkat megtartva és tovább fejlesztve kezdtünk el 2015-től jobban bemutatókra járni. Azóta rendszeres szereplői, meghívott Vendégei vagyunk nagyobb hazai és külföldi rendezvényeknek. Fakó Falván is fontos, hogy milyen hagyományaink voltak és vannak. Talán a legjobb válasz, hogy miért ezt választottuk arra az, hogy ez az életforma az ami a legjobban összeköti az ember, állat és a természet kapcsolatát. Minden egy helyen!
Anna: Gyermekkoromban meghatározó szerepet játszott a cserkészet, részemről ott kezdődött el a nomád életmód megismerése. 2005-től kezdve folyamatosan, egyre csak merülök ebben az örvényben. Évről évre egyre több kézműves technikát, fegyvernemet, életmódhoz kapcsolódó szokást ismerek meg és gyakorlok. A viseleteinket saját kezűleg készítem, lehetőleg a legtermészetesebb, és a korszaknak megfelelő anyagokból. Ehhez az életmódhoz elengedhetetlen a bátorság és a kitartás. Senki sem születik kiváló íjászként, lovasként, minden kilőtt és célba talált nyílvessző mögött hosszú évek munkája áll. Elengedhetetlen a megfelelő testi edzettség, fegyverenként változó technikák, valamint a lovunk képzettsége. Mindig próbáljuk megtartani az egyensúlyt a férfi-női szerepek között, azonban tudni kell, hogy a nőknek is tudni kellett a fegyvert forgatni, és megvédeni a családot, ha a férfi éppen nem volt ott, illetve a férfinak is meg kellett tudnia varrni a köntösét, lószerszámát, ha az épp elszakadt. Ezt az életmódot nem csak a rendezvények ideje alatt éljük. Ez a helyes család-minta kialakításának alapja, amely az egyenlőségen, kölcsönösségen és egymás tiszteletén alapul.
4. A lovak, a Fakók, központi szereplői a mindennapjaitoknak, a táboroknak, bemutatóitoknak. Ezeken kívül Anna jelenlegi tanulmányai, diploma munkája sem nélkülözi őket. Anna, a Te olvasatod szerint, hogyan kapcsolódik össze a pedagógia logopédiai ága és a lovas környezet?
Szeptemberben kezdem a negyedik, és egyben alapképzésben az utolsó évemet Győrben gyógypedagógia-logopédia szakirányon. Már középiskolás éveim alatt kitűztem a célt, hogy lovasterápiával szeretnék foglalkozni, így segítve sok-sok gyermeknek és felnőttnek. Az egyetemi tanulmányaimat célirányosan egészítettem ki lovasterápiával kapcsolatos irodalmakkal. A lovaglás, vagy akár csak a lovakkal való foglalkozás számtalan pozitív hatással bír. Lóháton ülve meglehetősen összetett mozgásmintákat kell alkalmazzunk, ami folyamatosan stimulálja, és egyúttal javítja egyensúlyérzékünket, illetve olyan izmokat mozgat át, erősít meg, amelyeket a mindennapi életben más mozgásformákkal nem érünk el. Szokták mondani, hogy a mozgás- és beszédfejlődés egy cipőben járnak: párhuzamosan fejlődnek, ha az egyik fejlődésében elmarad, hiányos, az kihat a másikra. A lovagláskor produkált változatos mozgás ily módon segíthet a logopédiában. Fontos megemlíteni még a lovat, mint magát a terapeutát. Sok esetben jellemző, hogy a gyermek a lóval “eltársalog”, az utasításokat verbális úton közli felé, vagy megfogalmazza, hogy éppen mit csinál a ló, utánozza prüszkölő hangját, stb… A lovaglás mindezek mellett a helyes magatartás és a felelősségtudat kialakításában is fontos szerepet játszik, amik a gyermekkorban meghatározó szerepet játszanak.
5. Dániel, elég sajátos a fizimiskád: mindenképpen figyelemfelkeltő, ami lehet éppen bizalomgerjesztő is, vagy az ellentétje is akár. Tudod, kisvárosi környezet, idegenek, akiket olykor méregetve néznek, főleg, amikor megjelentek a város utcáin lóháton. Mutasd be kérlek a hajviseleted, sőt: az általad, általatok viselt korhű jelmezeket is.
Ez a hajviselet hasonló a honfoglaló magyarok előtt itt a Kárpát-medencében élő Avar férfi hajhoz. Több képi forrásban és leírásban utalnak hasonló kinézetre. Persze nemcsak ilyen volt. Az tény, hogy sokszor furán néznek rám (főleg gyerekek), de ezzel is csak azt szeretném, hogy ne egy hétvégén néha beöltözött hagyományőrző legyek, hanem ha lehet mindig viseljem azt aminek élek. Én nem ezer évvel ezelőtt szeretnék élni hanem a XXI. században ezer év múltját képviselve. Ami egyáltalán nem is könnyű. A ruháink, felszereléseinket folyamatosan fejlesztjük, újítjuk. Több régésszel, történésszel és hagyományőrző baráttal vagyunk kapcsolatban akik hasonlóképpen gondolkoznak és kutatják azt, hogy minél hitelesebbnek nézzünk ki.
6. Zajlanak a nyári táborok: milyen tematika mentén, milyen céllal szerveztétek meg ezeket a jurtában itt alvós, állatos kalandokat?
Anna és Dániel: Táboraink több célt is hivatottak szolgálni: első körben a felelősségtudat és a következetes élet megerősítése az állatok gondozása által. A tanyasi környezet tapasztalataink szerint megfelelő motiváló erővel bír a gyermekek körében, hamar felveszik a ritmust, ha az állatok gondozásáról van szó. További céljaink közé tartozik, hogy a tábori hét alatt minimalizáljuk a telefon- és bármilyen más elektronikus eszköz használatát. Egyre ritkábban tapasztalható, hogy az utcákat, játszótereket nem járja át gyermekzsivaj, ehelyett a szobában ülve, különböző közösségi oldalakon folytatják virtuális társalgásaikat, játékaikat. Táborunkban nagy hangsúlyt fektetünk a csapat összekovácsolására különböző játékok által, ahol valós és tartós barátságok alakulhatnak ki. Megtanulhatnak valamennyi ősi harci technikát (játékos szinten), például az íjászatot, szablyavívást és a lovasharc alapjait, melyek egy idillikus környezetben valósulnak meg.
7. Az állatos kalandokat nemcsak a lovak szolgáltatják, vannak itt rackák, a törpemalac, nyuszicsalád is. Kikkel tervezitek bővíteni az állományt?
Anna és Dániel: Főleg őshonos, a tanyavilágban elengedhetetlen állatfajtákkal szeretnénk bővülni: baromfi, kecske, mangalica, borzderes szarvasmarha, szamár, stb. A területbővítés függvényében a későbbiekben a tanya lakóit gyarapítanánk még emukkal, és egy tevével is.
8. Milyen közép-, és hosszútávú célokat szeretnétek megvalósítani Fakó Falván?
Dániel: Céljaink közé tartozik, hogy a meglévő faház és 2 jurta mellett bővítsük még a kis “falut”, illetve a jurtaszálló köré egy kis ösvényt, úgynevezett mezítlábas parkot építsünk ki. Az elmélkedések közepette azonban rájöttünk, hogy minél több tervünket valósítjuk meg, annál kevesebb helyünk lesz a továbbiakra, így célunk területben is terjeszkedni. Idővel kialakítunk lovasíjász- és lovas kalandpályát is, valamint aki lóra ülni nem szeretne, de lovas élményre vágyik, kipróbálhatja a lovaskocsikázást is. Az idei szezonban ugyan csak táborokat indítottunk, de a későbbiekben szeretnénk helyszíne lenni különböző csapatépítő tréningeknek, céges rendezvényeknek, osztálykirándulásoknak.
Anna: Az iskoláim végeztével, és a megfelelő tudás birtokában tervezek egy lovasterápiás szekciót létrehozni Fakó Falván, minden speciális eszközzel és játékkal, valamint egy fedett körkarámmal, ahol az időjárás sem tudja megakadályozni a foglalkozásokat.
Feltöltődve, reményekkel telve köszöntem el Annától, Dánieltől és Fakó Falvától. Két ember, aki tudja mit akar, tesznek érte, s mindezeket megkérdőjelezhetetlen belső indíttatásból. Bizsergető, egyben megnyugtató érzések kerítettek hatalmukba miközben a poros, tekergő, tikkadt-szikkadt utakon kormányoztam az autót. Valahogy zöldebb volt a kukoricatábla, szebben sütött a nap, hiszen az ígéretes ráckevei jövőkép egyik darabja nemcsak délibáb. Meggyőztek. És a velem tartó Szonja lányomat is, aki a délelőtti ismerkedés után kérte, hogy a táborozókkal maradhasson, kerti zuhanyban fürödhessen, faeper lekvárt kevergethessen, lovat szőrén lovagolhassa, íjjal célba lőhessen, jurtában aludhasson.
Ha már a világ mostanság arról szól, hogy mindenki bátran felvállalhatja nézeteit, széles mellkassal és büszkén, akkor legyen előttünk Fakó Falva példája, és húzzuk ki magunkat Mi is, Ráckeveiek.
Képek: Suplicz Anna, Fakó Falva
További információ:
https://www.facebook.com/fakofalva/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: