Úszni sok mindenben lehet: vízben, munkában, boldogságban és a mindent átható változásban. Erre a nagy (vizes) igazságra jutottam, miközben az AquAnett Úszóiskola két tulajdonosával, Karanyicz Anettel és Pelyhe Lindával beszélgettem. Mint Ráckevén működő úszóiskola keltették fel érdeklődésem, hiszen a városban elérhető, városi fürdőhöz kapcsolódó sportolási lehetőségek bővültek szolgáltatásaik által. Őket nem érdemes megúszni, sem szakmai, sem emberi oldalról. Mind ezekről meggyőzött az a közel két óra, amelyben Róluk, múltjukról, jelenükről és jövőbeni terveikről ejtettünk szót, majd fogalmaztunk meg értékes gondolatokat, tettünk katarzisszerű felismeréseket. Történetük megírása közben megerősítésre került bennem, hogy a beszélgetéseknek, egymás megismerésének óriási jelentősége van. Mondhatni a verbális összekapcsolódás, a lelkeket is összekapcsolja, és új szintre emelkedhetnek a mindennapi dolgok: a szakadékok különleges völgyekké szelídülnek, a megszokott klisék – melyekben nap, mint nap látjuk egymást – egymás életének különleges, figyelemre méltó színtereivé válhatnak. Az ebben az esetben is (helyi) értékre mutató, lokálpatrióta bemutatásuk különleges apropóval bír, melyet Az AquaAnett Úszóiskola és Anett életének jó vagy átlagos értelmében vett állóvizének új mederbe lépése generált. Lépjünk be Anették (vízi) világába, ismerjük meg őket és általuk a helyi úszóiskolát!
1. Ismeretségünk nem tegnap kezdődött, tevékenységetek az elmúlt években mondhatni a szemem előtt zajlott. Közös nevezőnk az Aqua Land Termálfürdő, ahol egy-egy szolgáltatási területet erősítettünk, olykor együtt, olykor egymástól függetlenül. Szülőként is bepillanthattam a napi munkátokba, mert az évek alatt mindhárom gyermekünk megfordult Nálatok. Kezdjük a beszélgetést azzal, amire eddig nem nagyon volt idő és lehetőség, a személyes bemutatkozással! Anett, mikor, hogyan és miért lettél úszásoktató?
Anett: Meg fogsz lepődni a válaszomon: sosem készültem úszásoktatói pályára, legalábbis tudatosan nem. Az én esetem példa lehet arra, hogy amire hivatott vagy az életben, az megtalál, csak közben „igent” kell mondanod a felbukkanó lehetőségekre, el kell fogadnod őket, és akkor megtörténnek azok a dolgok, amelyeket a hétköznapi életben az emberek Véletlennek vagy Csodának szoktak nevezni. Egerben születtem és ott is nőttem fel, apukám hét éves koromban vitt el először az uszodába, mert a suliban meg akartak buktatni úszásból. Az a nap, egy 6 éves versenyúszói ciklus első napja volt az életemben. Ezekben az években volt egy kislány az uszodában, akivel jókedvűen szeltük a távokat, olykor egymás mellett álltunk a dobogón, akivel a gyerekkor összekötött, a felnőttkor viszont messze sodort. De az élet nagy történetíró, ezt is tovább írta, hamarosan kiderül, hogy miként.:) Aztán abbahagytam az úszást elkezdtem kézilabdázni és úgy döntöttem, hogy Budapestre költözöm és jelentkeztem a Testnevelési Főiskolára. Sajnos egy sportsérülés miatt a kézilabdától búcsút kellett vennem és mivel a sportot nem akartam befejezni az úszás és a kézilabdás múltamat összekötve elkezdtem vizilabdázni. A TF-es alapképzés mellett egy szakot is kellett választani, és mivel a döntés időszakában éppen az úszásoktatói szakot indították, jelentkeztem és el is végeztem. 2002-ben kezdtem a budapesti Komjáthy uszodában oktatással foglalkozni.
2. Azt hiszem, az ilyen típusú történetek adnak igazán hitet ahhoz, hogy nincs lehetetlen, hogy az élet útjai kifürkészhetetlenek… értelmet és tartalmat nyernek a közhelyeknek számító igazságok. Majdnem megbuktál úszásból, mégis versenyző lettél, kézilabdázni akartál, de egy sérülés ismét „pályára állított” és ismét a medence közelébe kerültél. Oktatói pályafutásod Budapesten kezdődött, így adja magát a kérdés: hogyan kerültél Budapestről Ráckevére és lettél a helyi fürdő egyik úszásoktatója?
Anett: 2007-ben kezdtem meg Ráckevén oktatói tevékenységemet, egy akkor még más neve alatt futó úszóiskolában. Néhány év elteltével, 2015-ben indult el saját vállalkozásként az AquAnett Úszóiskola, amelyben A-Z-ig vittem a feladatokat, ami igazán megterhelő volt. Pontosabban minden más, ami a medencén és a gyerekek oktatásán kívül várt rám. Adminisztráció, toborzás, menedzsment, marketing… Bár akkorra már az oktatás részét kollegák segítettek vinni és az alapítás után egy évvel már egy kedves recepciós hölgy is vett le a vállamról terheket, de körülbelül 2018-as év táján úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó és nincs elég energiám az úszóiskola működtetéséhez és hogy ez így ebben a formában nem tartható. Komolyan latolgatásba kezdtem a jövőmet illetően és az úszóiskola jövőjét illetően. Éreztem, hogy egy forgószélszerű változásra lenne szükségem, hogy olyan színvonalat tudjak nyújtani, amit ma nyújtunk. Két lehetőséget láttam magam előtt, aminek A. verziója az úszásoktatás profil teljes lezárása, vagy egy váratlan fordulat valamiféle csoda….
3. Ha jól sejtem, az Élet, a nagy Rendező ismét közbe szólt, miután ma, 2019. nyarán egy szépen dübörgő helyett jól tempozó , szépen prosperáló úszóiskolát vezetsz. Minden jel arra mutat, hogy a baljós gondolatok nem manifesztálódtak visszafordíthatatlan történésekbe. Mi történt? Megtörtént a csoda?
Anett: Mondhatjuk úgy is! De én át is adnám a szót annak a bizonyos kislánynak az egri uszodából, akit 32 éve, hét éves koromban ismertem meg. Ő akkor már versenyúszó volt, amikor én épp a bukás szélén álltam úszásból, és azt mondták az iskolában, hogy én soha nem fogok megtanulni úszni… A fotón Linda (balra) és Én (jobbra), anno.:)
Linda: Így van, egy váratlan sorsfordulónak köszönhetően behajóztam Anett életébe.:) Na de még egy picit ugorjunk vissza az időben: Anett gyorsan felzárkózott és egy év múlva már együtt jártuk az országot versenyről versenyre és végül oly annyira belejött, hogy egyéniben országos bajnokságon második helyezést ért el gyorsúszásban. 6 évet töltöttünk el együtt az uszodában szinte minden nap és az akkori bajnok egri lány váltócsapat tagjai is voltunk együtt. Aztán 13 évesen mindketten abbahagytuk az úszást és a következő 25 évben soha nem találkoztunk, nem is tartottuk a kapcsolatot, végül mégis egy csoda folytán én lettem az a bizonyos forgószél, aki a világ másik végéről visszafordította és ismét (úszó) pályára állította Anettet. A sztorink 25 év után egy fekete-fehér fotó kapcsán indult újra. 1989-ben az egri uszodában készült, amikor 9 évesek voltunk és a csapattal megnyertünk egy vegyesváltót. A fotó apukám kedvenc képe volt – Ő látható a képen felettünk – 1989-től ki volt téve a falára az otthonában, mert nagyon büszke volt rám és ránk. Ő sajnos már nincs velünk és kb. 6 évvel ezelőtt, a halálának évfordulója kapcsán tettem fel a közösségi oldalra, aztán 2017. decemberében ismét „hozzászóltam” és akkor ugrott fel a kép Anettnek, mint ismerősömnek. Akkor kezdődött újra illetve folytatódott a sztorink. Én éppen akkor Mallorcán éltem, a kapcsolatfelvételünk után hat hónappal pedig már Ráckevén. Érdekességképpen elmondom, hogy 2001-ben indultam el világot járni, jó pár országban éltem azóta, de ez a fotó végig, mindenhol velem volt és ki volt téve a falra. Szóval 25 év után 2000 km-re egymástól nagyon megörültünk egymásnak és ott folytattuk, ahol abbahagytuk, éjszakákba nyúló beszélgetések vették kezdetüket.
Fotó: Linda édesapja, gyerekek: középen Linda, jobb oldalon Anett
Anett: Igen, így volt. Múltam a jelenemmé vált, és a jövőt már Lindával együtt kezdtük el építeni. A sok beszélgetés, videótelefon, chat rávilágított arra, hogy amit eddig elértem és felépítettem, amiben hiszek, amire az életemet tettem – a gyerekek oktatása – azt nem lehet ilyen egyszerűen feladni. A lelkizések mellett szakmájából adódóan – sales és marketing – kitapinthatóvá tette a vállalkozás sikerét veszélyeztető gócpontokat és természetesen rögtön megoldási javaslatokkal állt elő. Őszintén szólva erre volt szükségem, erre a forgószélre, ami nem elpusztít és teret ad valami újnak, hanem ami csak éppen annyira forgatja fel az állóvizet, hogy tudjuk, milyen beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy ez számomra és az iskolához tartozó szülők-gyerekek számára is egy ideális hely – döntés legyen. Mivel a véletlenekben egyikünk sem hisz, így úgy döntöttünk, hogy öt hónap online csevej után ideje találkoznunk és személyesen átbeszélni a dolgokat. Lindával az eddigi életem legkeményebb időszakában sodort újra egy csapatba a sors. Az úszóiskola megalapítás után nem sokkal a szüleimet szinte egy időben vesztettem el, nem tudtam kellőképp helyt állni az oktatáson kívül rám váró feladatokban, ami viszont kulcsfontosságú az úszóiskola működtetéséhez. Fel akartam adni, de Linda öt hónapon át tartotta bennem a lelket és minden áldott nap biztosított afelől, hogy jó vagyok abban, amit csinálok és másrészről nem tehetem meg a gyerekekkel, hogy csak úgy feladom. Mivel mindketten tudtuk, hogy így 25 év után is egy ütős csapat vagyunk mi ketten, némi szervezés után, félúton, összehoztuk azt a bizonyos személyes találkozót tavaly májusban, ami mindent megváltoztatott. Megbeszéltük, hogy novembertől Linda is betársul és úgy visszük tovább az úszóiskolát, hogy mindenki csinálja, amihez ért. Én megtanítom a kicsiket és nagyokat úszni, Linda pedig végzi a háttérmunkát. Én mondtam, hogy adjunk a dolognak egy évet, de ő már akkor tudta, hogy ez egy életre szól. És akkor még nem is tudtam, amit ma már igen, hogy személyes találkozásunkkal szinte egy időben egy másik csoda is belépett az én és az úszóiskola életébe. Ő Kovács Anna Regina, aki kb. tíz évvel ezelőtt kislányként járt hozzám úszni. Tavaly éppen a születésnapomon kaptam tőle egy üzenetet, hogy a TF hallgatója és szeretne nálam úszást oktatni. Azóta csapatunk oszlopos tagja és megmondom őszintén fiatalkori önmagamat látom benne. A munkához való hozzáállása példaértékű és imádja a gyerekeket, és a gyerekek is őt. A mai AquAnett Úszóiskola Regina szeretetteljes munkájával vált olyan egésszé, amit mi egy éve elképzeltünk.
4. Látom, nem szűkölködik fordulatokban sikertörténetetek. Két példa is alátámasztja azt, hogy akikkel az életünk során találkozunk, dolgunk van Vele, lehet, hogy a későbbiekben lesz is. A lehetőségek ott lebegnek körülöttünk, sokszor észrevétlenül, majd egy-egy kósza cselekedetre aktiválódnak. Elég egy pici lépés, elég csak megrebegtetni a pillangó szárnyát, a folyamat elindul és spirálként fon össze életeket, sorsokat. Igazán látványos az idei és a tavalyi úszóiskola működése közötti különbség, ami például a megjelenésetekben is jól tetten érhető. Új arculat, új lendület, új szolgáltatások a jól bevált régiek mellett…
Linda: Miután hazajöttem, máris csatlakoztam Anett 2018-as úszótáboraiba és az azt követő délutáni oktatást is figyelemmel kisértem, így közvetlenül megtapasztaltam mindent, amiről az úszóiskola szól. Megismertem az oktatókat, az oktatást, a szolgáltatásokat, az ügymenetet, a kapcsolódó partnereket. Közben listáztam a teendőket, a változtatásra váró részeket. A belső adminisztrációs ügymenet felülvizsgálatával párhuzamosan zajlott az arculatfrissítés Az új brand felépítéséhez fantasztikus partnerre találtunk a Color & Code csapatában, akik képileg megalkották azt, amire az új AquAnett hitvallást építettük: lendület, professzionalizmus, maximalitás a sportban, az egészséges életmódban, testi fejlődésben, valamint a közösségépítésben és a csapatszellem erősítésében a mindennapokban és azon túl is.
5. Vegyük végig a szolgáltatási palettátokat, mind az alapszolgáltatások, mind a reformszolgáltatások oldaláról! Működésetek elég látványos, mondhatni télen-nyáron erről árulkodik a sok úszósapis gyermek, és a rájuk váró kávézó, beszélgető szülők. Milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe ezek a gyerkőcök?
Anett/Linda: Alapszolgáltatásaink közé tartozik a klasszikus úszásoktatás, mely történhet csoportosan vagy egyénileg, korosztály és tudásszint alapján elkülönítve. Ezek a foglalkozások hétköznap délutánonként zajlanak. A térségben egyedüli szolgáltatóként végezzük a gyermekek gyógyúszás oktatását, melyet az Országos Egészségpénztár 100%-ban támogat. A gyógyúszás során, a gyerekek specifikus gyakorlatsorokat kapnak, hogy mielőbbi javulást idézzünk elő állapotukban. Ezek a problémák adódhatnak gerincferdülésből, hanyag tartás, túlsúly vagy éppen aszthma miatt. A megfelelő szakorvoshoz kell fordulni a panaszokkal, aki kiírhatja a gyermek részére a gyógyúszást, mint egészségtámogató kezelést. Hamarosan indítjuk a Babaúszás óráinkat is, amire már megkezdtük a jelentkezők felvételét és szeretettel várjuk az újakat is. Minden nyáron úszótáborokat szervezünk, ahol a fejlődés mellett a jó hangulatú vizes vakációzásé a főszerep. Szerződött Partnerségben állunk a Pest Megyei Tankerülettel, akik a Mindennapos Testnevelés Programon belül, a környező iskolákból, a 3. és az 5. osztályos tanulókat tornatermi tornaóra keretein hozzánk küldik el úszni. Ezeken az órákon nagyon sok gyereket ismerünk meg, sok nehéz sorsot, olyan gyermekeket, akik félve érkeznek. Félnek víztől, embertől, a rájuk irányuló figyelemtől. Aztán megtörténnek a csodák. Ismét.:) Linda megnyitja őket, elkezdenek beszélgetni, hogy legalább az úszás gondolatával megbarátkozzanak, aztán én veszem át őket a vízben. Néhány nap alatt a semmiből szinte megtanulnak úszni, azaz a felszínen maradva, szabályos mozdulatokat végeznek. Legtöbbjük vízbiztos lesz és ilyenkor, amikor lejár a kiszabott, állam által támogatott idő mindig félig öröm és félig kudarc, mert nincs lehetőség az úszás teljes elsajátítására, a tehetség gondozásról már nem is beszélve.
6. A tehetséggondozás fontossága a logótok grafikájának talán egyik legegyértelműbb vázolása. Feltételezem, hogy a rendszeresen órákra járó gyerekeknél a szülők készek és alkalmasak további muníciókat megmozgatni, hogy a gyerekből kihozzátok a maximumot. Gond ott lehet, ha olyan ügyeskedőre bukkantok, akikről már meséltetek nekem…
Anett/ Linda: Valóban hosszan tudnánk mesélni azokról a gyerekekről, akik nem a klasszikus úton jutnak el hozzánk, és az ittlétük, majd a jövőjük alakulása is döntően a mi kezünkben van. Mert sok közöttük a hátrányos helyzetű diák, akik nem feltétlenül anyagi jellegű hátrányban vannak – bár ez is jelen van, és befolyásolja a lehetőségeiket -, hanem a mellőzöttség, az érzelmi támogatás és a figyelem hiánya teszi őket bizalmatlanná, kishitűé. Emiatt sokszor visszahúzódók, ellenségesek, nem együttműködők. Számukra maradnak a lelkiismeretes pedagógusok és mi. Mindenkire odafigyelünk, képességeikre, esetleges tehetségükre, viselkedési problémáikra – és ez nemcsak a hátrányos közegből jött gyerekekre igaz. Aktuális siker és pozitívum, hogy a Mindennapos Testnevelés órák alkalmával az egyik környékbeli általános iskola tanulói között felfedeztünk két olyan tehetséges gyereket, akik számára összefogás nélkül elérhetetlenné válna az úszás. Ezért mi ingyenes oktatást biztosítunk számukra, osztályfőnökük pedig önköltségen hozza el őket az úszásórákra.
7. A reformok kapcsán beszéltünk Babaúszásról, ami a Ti változatotokban teljesen felülírja az eddigi verziót. Nem a búvárreflexre épít, sőt! Kérlek, mutassátok be azt a módszertant, amelyet Ti fogtok alkalmazni.
Anett/Linda: Annyira reformjellegű a dolog, hogy a Babaúszás, mint név is csak azért jelenik meg, hogy elsőre tudják az emberek, hogy miről van szó. Amit mi szeretnénk babaúszás néven szolgáltatásként beemelni, az a Mattesz Csilla által, 30 éves szakmai tapasztalata alapján kidolgozott mozgásfejlesztés a legkisebbeknek, melyet hat hónapos kortól három éves korig gyerekeknek és szüleiknek oktatunk majd. Sokan azt hiszik, hogy a babák a búvárreflex kapcsán veszélytelenül merülhetnek. Az MM módszer nem erre fektet nagy hangsúlyt, hanem elősegíti a mozgás fejlődését az életkor megfelelő szakaszában az annak megfelelő gyakorlatokkal, a megfelelő mondókákkal. “Bemelegítés, főrész és levezetés” szakaszolással, ahol bevezetést kapnak az úszás alapjainak elsajátításába.
Fotó: Anett, az MM módszer elsajátítása közben.
8. Kikből áll a jelenlegi AquAnett csapat, akik segítségével véghez tudjátok vinni ezt a sokféle aspektust figyelembe vevő úszásoktatási szolgáltatást? Milyen szakmai tényezőket emelnétek ki a felfogásotok szerinti hatékony úszásoktatás kapcsán?
Anett: Az üzemeltetési oldalról kezdenénk, azaz, az Aqua Land Termálfürdő tulajdonosával Karczagi Sándorral és üzemeltetési vezetőjével, Kolter Gáborral. Ők biztosítják számunkra az oktatáshoz kapcsolódó infrastruktúrát. Velük is nagyszerű csapatot alkotunk úgy, hogy különböző célközönséget szolgálunk ki egy helyen és egy időben. Jómagam oktatok, Linda a Csapat motorja, övé az oktatásszervezés és a marketing, Regina pedig a több, mint ideális szakmai parterem az oktatásban. A jövőben szeretnénk Csapatunk oktatói létszámát növelni olyan csapattagokkal, akik tovább építik az új gyermek-, és tehetségközpontú pedagógiánk alapjait és akikkel további szintekre léphetünk. Az oktatásban számomra az alapok megfelelő letételének kiemelt jelentősége van, példaként, amíg nincs egy biztos alapod nem építhetsz rá házat. Úszóiskolánk alapfilozófiája, hogy építs egy jó alapot és aztán haladj tovább. Esetenként ezért tűnhet talán lassabbnak a fejlődés folyamata, mert egyetlen gyermeket sem engedek továbblépni, amíg a helyes alaptechnikák nincsenek meg. A gyerekek fejlődése egyénenként változik, kinek több, kinek kevesebb időbe telik az alapok elsajátítása.
9. Röviden foglaljuk össze az egy évvel ezelőtt köttetett szövetség révén, hogy és milyen további terveitek vannak a jövőre vonatkozóan? Továbbá tegyünk említést, az elmúlt év legemlékezetesebb eseményeiről!
Anett: Röviden és tömören: szövetségünkből sokkal többet hoztunk ki, mint amire számítottunk. Fantasztikus AquAnett csapat vagyunk mi hárman karöltve az Aqua Land vezetőségével és a ColorandCode-dal és megvan az új és végre megfelelő jogi és könyvelési háttér is. Bizton állíthatom, hogy végre minden megvan ahhoz, hogy a gyerekek és szüleik a legjobbat kapják. Azon kívül, hogy sok szülő a boldogságtól sírva nézte végig gyermeke első víz alá merülését és felbukkanva annak széles mosolyát, sok más jó élményben is gazdag volt az elmúlt év.
Linda: A gyerekekkel részt vettünk az első úszóversenyen ahonnan két arany és egy bronzéremmel tértünk haza. Nem sokkal a verseny után megtartottuk az I. AquAnett Pikniket a Vadkacsa Szabadstrandon ahol tanítványainkkal és családjukkal töltöttünk el egy szuper napot. Az is nagyon nagy élmény volt számunkra, hogy 25 év után meglátogattuk együtt Egerben gyerekkori edzőnket Mancika nénit, hogy megköszönjük neki mindent amit értünk tett és biztosítsuk afelől hogy megérte. A jövőre nézve az elsődleges célunk a csapat bővítése, melyhez várjuk az új oktató kollégák jelentkezését valamint terveink közt szerepelnek a gyerekek további versenyekre való nevezése, tehetséggondozás és utánpótlás nevelése, valamint a pozitív visszajelzések eredményeként a Pikniket évi rendszerességgel meg szeretnénk tartani. A gyermekek mindennapjaiba nemcsak a sportot szeretnénk rendszeresíteni, hanem az egészséges életmód keretein belül, bizonyos időközönként az oktatás ideje alatt friss gyümölcsöt és zöldséget kínálunk, az egészségtelen nassolnivalók kiváltása érdekében.
Fotó: Linda, Mancika néni, Anett
Köszönöm Nektek ez a nem mindennapi történetet! További Sikereket, további Csodákat kívánok.:)
Fotók: AquAnett Úszóiskola
https://www.facebook.com/aquanettuszoiskola/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: