A hétvégén olyan szépséges idő volt, olyan illatos és tiszta a levegő, hogy úgy döntöttem növényekből készült ebéddel ünnepeljük meg a kertrendezős, füvetnyírós szombatot. Mind ezekhez jobban passzolt a bicikli és a helyi kisbolt, mint sem a városi szupermarketek, ahová beszerző körútra indultam. Tejfölös krumplileveshez – melyben minden zöldség idei, azaz új volt – a tejfölt kellett beszereznem – , a lecsóba szükségeltetett néhány házitojás, na meg a három elmaradhatatlan Túró Rudi…:) A zöldséges standnál két dolgon akadt meg a szemem: mini uborka – lánykori nevén kovászolnivaló uborka – és a kapor. Mindkettőből vettem, de már akkor tudtam, ezt bizony nem kovászoljuk, hanem újra gondoljuk.
A tavaszi zöldségek ízei már a fazék mélyén köszöntötték egymást, már érezhető volt az keskeny, finom illat, ami előre jelzi az orrnak, az új zöldségek otthonos, biztonságos illatát. A lecsóalap már jókedvűen sutyorgott: ház zsíron irult-pirult a hagyma, és alig várta, az illatos, sárga paprika karikák megérkezését. Hogy kicsit feldobjam őket, kaptak pritaminpaprika kíséretet, majd magukra hagytam őket, mielőtt nyakon öntöttem volna az édes-leveses paradicsomnegyedekkel. És ekkor jutott eszembe, hogy az uborka és a kapor még nem jutottak szóhoz. Mivel a lányok szeretik a nyers zöldséget, ezért a legegyszerűbb verzióban kerültek tálalásra: megmosva, negyedelve, egyfajta előételként. Csak egy finom mártogató kellett hozzá, amiben a kapor kiemelt szerepet kapott. Ijedtségre semmi ok, nálunk sem volt favorit szegény kapor, ezért nem is emlegettem őt név szerint egy darabig.., a kóstolás utánra hagytam a realista ábrázolást. 🙂
Kapros-fokhagymás mártogatós, mely jól áll a nyers uborkának:
- Tejföl
- Zúzott Fokhagyma
- Apróra vágott Kapor
- Tökmagolaj
- Só
- Nagyon kevés majonéz, a textúra miatt
Arányosan összekeverjük fentieket, majd a varázslat akkor jön, amikor a fehérségre ráöntitek a tökmagolajat – jó minőségűt!, mint például az őrségi, számomra “zöld arany”, a Batha Porta készítménye, köszi Klaudia:) – és csodálatos, lágy, halványzöld színezetet kap az egész. Sajnos az eredeti verzióról nem készült kép, majd utólag pótlom és beszúrom a posztba, ez egy kedvcsináló verzió.:)
Nagycsaládra tervezett háztartásban persze, hogy nemcsak egy csokorral vettem a kaporból, hanem sőt. Így még mindig maradt a hűtőben egy jó adag. A szikrázó vasárnapot Apa a pecaparton töltötte, – míg én lelkes résztvevője és családi animátora voltam a gyerekek gyereknapjának -, majd szép zsákmánnyal tért haza: egy gyönyörű ponttyal és néhány kárásszal. Besóztuk őket, – ne csak a gyerekek legyenek folyton besózva – , és így várták sorsukat, azaz a hétfő esti vacsorát. Rántott hal forever címen, a panírtól nem menekültek, de a körítésbe belevittük a nem hétköznapiságot. Új krumplit főztem, leszűrtem, majd egy lábasban olívaolajon megpirítottam, majd kéz a kézben jött a fokhagyma és a kapor, akik szombat óta már amúgyis köszönő viszonyban voltak egymással. És nem, nem kapros krumplizunk a gyerek előtt, mi tavaszi krumplinak hívtuk és megkóstolták, majd megették, még akkor is, ha simán felismerték a kaprot.:) A kép szintén nem a saját, de ígérem, fotózom, ha valami jól sikerül, ha egyszer arra ébredek, hogy meg is írom, legyen mihez nyúlni.:)
Szóval, lepróbált előállítás, kipróbált ízek, melyek sikert arattak kicsiknél és nagyoknál egyaránt, úgyhogy magabiztosan ajánlom Nektek is mindkét étket.:) Remélem Ti is sikert arattok velük a gyerkőcöknél, mert mi a kihívás, ha nem az, hogy aláássuk a sokszor kb. 4-5 féle étel jelentőségét és tágítsuk a gyerek ízhatárait. Sok sikert és Jó Étvágyat kívánok!:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: