Több évtizedes szakmai jelenlét a népművészet és néptánc világában bele foglalható ebbe a két szóba: Kakuk hetven. Mi, az Őt ünneplők, kizárólag egy emberre gondolhatunk, Kakuk Pálra, városunk, hovatovább magyarságunk egyik élenjáró, ikonikus személyére, aki a fafaragással és a néptánc mai napig is tartó folyamatos oktatásával beleírta magát a hagyományőrzés történelmébe, nemcsak itt Ráckevén. Két évvel ezelőtt, a Magyar Kultúra Napja apropójából, a helyi magyar kultúra képviselőiről írtam – kikre akkor és most is méltán büszkék lehetünk – élükön Pali bácsival. Az akkor leírt sorok, most is aktuálisak, hiszen mit sem változott Pali bácsi lendülete, mindennapjai, élete. A korábbi bevezető sorai így hangzottak: elért eredményei alapján neve hangozhat pátoszosan is, de mi, a szerencsések Pali bácsinak, Pali bá-nak, eseteként Palinak szólíthatjuk. Önéletrajzából kiderül, hogy nem itt kezdte életét, pályafutását, de ide érkezett, és úgy tűnik, itt is marad, közöttünk. Generációk sora tanulta meg nála a “ti-ti-tá-t”, a néptánc, a ritmus alapjait. Közben tartást, fegyelmet tanít és vár el. Nevel a szó legelőnyösebb pedagógiai értelmében. S ha már a gyermekeink megkapták általa a tánctanulás lehetőségét, egy kis proaktivitással, közbenjárással elértük azt is, hogy a népzene és a néptánc iránt érdeklődő felnőttek is beléphessenek ebbe a biztonságos világba. Ahol mindennek és mindenkinek megvan a helye, szerepe: a férfinak, a nőnek, a jobb lábnak, a karoknak, a dal szövegének, a bőgő, a hegedű fájdalmasan szép hangjának. Fizikuma, habitusa, aktivitása a legjobb példa vagy akár bizonyíték arra, hogy érdemes foglalkozni – bármely szinten- a kultúránk talán egyik legfontosabb értékével, a néptánccal.
Ez az év az Ő éve, főleg abból a szempontból, hogy e kerek és tiszteletreméltó életkor megünneplése az idei tavasz érkeztével megkezdődött. A kiskunlacházi Petőfi Sándor Művelődési Központ április 2-án születésnapi kiállítást rendezett, április 27-én pedig a város, tanítványai, pályatársai, kollégái születésnapi táncünnepet szerveztek, melyből derekasan kivette a részét. Az alkalom és a program kivételes, ahogy Ő is. Az eredeti terv szerint, a cikk az ünnepség előtt jelent volna meg, de az utolsó napokban rendkívül elfoglalt volt. Utólag azért kerekítettünk egy írást, hetvenen innen és azon túl.
- Hogy vagy Pali bácsi? Hogyan telnek a mindennapjaid? Talán a leghitelesebb és legkézzelfoghatóbb, ha elmeséled mit csináltál a héten.
A születésnapi esemény után másnap már a Nemzetiségi találkozón vettem részt a Kéve, a Bokréta és a Rőzse táncegyüttesekkel . A héten pedig folytatódtak az együtteseimmel a próbák, ugyanis a tavasszal sok bemutató lesz és ezeket a táncokat gyakorolni kell! Faragni is kellett ajándékot, mert ballagó diákom is volt. A ballagóknak, akik meghívnak mindig faragok emlékül egy ajándékot. Ezekből már jó néhány van náluk.
2. Nem a klasszikus nyugdíjasok életét éled, ez nem volt titok előttünk. Honnan meríted a lelki és fizikai erőt, ehhez az intenzív jelenléthez? Hiszen több település, több néptánccsoportjának vagy a vezetője.
Nekem a magyar néptánc tanítása hivatásom lett! 30 évig a világ színpadain mint előadó, aztán a hazai néptáncegyüttesekben pedig mesterként műveltem ezt a csodálatos művészetet. Ez megerősített fizikailag is és szellemileg is, a jó gének öröklése pedig biztosította, hogy dolgozhassak. Profi koromban sérülésem nem volt, szerencsés alkat is kell ahhoz, hogy ezt tudja nap –mint nap csinálni az ember. A családom beállítottsága is ezt biztosította, mert a feleségemmel is táncegyüttesben ismerkedtem meg,a gyerekeink pedig mindnyájan táncoltak több kevesebb ideig. Marianna lányom pedig diplomás néptánc pedagógus lett.
3. A heti, havi próbák nemcsak a tánc örömére és az együttlét kedvéért történnek, komoly munka folyik annak érdekében, hogy amatőrtől a minősített táncosig a lépések, a forgások pontosak legyenek, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Nevezhetjük ezt a te pedagógia elméleted, szemléleted alaptételének?
Mivel messze kerültem a hivatásos, profi szakmától így az amatőr mozgalomban találtam meg a hivatásomat és több mint harminc éve ezeket a fiatalokat tanítom. A tehetségük és elszántságuk más és más, ehhez alkalmazkodva neveltem kiváló táncosokat! Mindig törekedtem a pontos erőteljes, eredeti táncstílus megtanítására. A hagyomány tisztelete és megtartása, átörökítése a fiatalokba lelkiismeretes áldozatkész hozzáállást követel és ezt is próbálom átadni, mert így öröklődik generációról, generációra magyarságunk és folklórunk.
4. A babérok learatása nem ismeretlen azok számára, akik kitartóan járnak hozzád, hiszen szinte kivétel nélkül színpadképes produkciók „kerülnek ki a kezeid közül”, tökéletes viseletekben, kiegészítőkben. Minősítésekre, találkozókra jártok, protokolláris, akár külföldi meghívásoknak is eleget téve. Hogyan éled meg ezeket?
Mindannak a megmutatása amit éveken keresztül megtanulnak az együtteseim, módjukban áll bemutatni számos kiemelkedő, rangos fesztiválokon és versenyeken. Ezek az események nem pusztán arról szólnak, hogy táncokat mutatunk be ,hanem az együttesek közössége még jobban összekovácsolódik a felkészülés és az utazások során. Barátságok, szerelmek, házasságik alakulnak ki évtizedek során. Sok esetben voltam vőfélyük, táncosaim lakodalmában.
5. Önéletrajzod rajzolatokban gazdag, ahogy a tiszteletedre szervezett táncünnep is. A helyi és környékbeli tánccsoportok mellett a Magyar Állami Népiegyüttes táncosai is tiszteletüket teszik. Milyen érzések, gondolatok kavarogtak benned, a nagy ünnepség előtt?
Gondolatok nem kavarogtak, mert már a konkrét megvalósítás kötött le. Ki tud jönni, mi legyen a műsor koncepciója, biztosítása és felépítése a helyszínnek.
6. Milyen terveid, céljaid vannak a jelenre és a jövőre nézve? Milyen üzenetet, hitvallást fogalmaznál meg hetven év szív-lélek tapasztalatából, mint táncos, tánckarvezető, fafaragó, férj, édesapa és nagypapa?
A hitvallásom az eddigi elmondásomból azt hiszem kiderült .A hagyomány őrzése a legfontosabb,mert a magyarságunkat már csak így tudjuk megőrizni ebben a nagy globális világban. „ A hagyományt nem úgy kell őrizni, mint poszt a lőportornyot,hanem úgy mint a Vesta szűzek a tüzet, mindig ápolni kell, hogy ki ne aludjék”./Hevesi Sándor/
Köszönöm, hogy időt szántál az írásra, hogy megtiszteltél. Kívánom, hogy hasonlóan legyél elfoglalt az elkövetkezendő évtizedekben is, és maradj továbbra is a (nép)tánc embere, a szavak embere helyett. Gratulálok a Ráckeve Díszpolgára címhez, melyet e jeles ünnep alkalmából vehettél át.
Visszatekintő Pali bácsi munkásságával kapcsolatban, ahol az önéletrajza is olvasható:
https://miveljukmuveljuk.cafeblog.hu/2017/01/22/helyi-magyar-kultura-arcok-eletek-sikerek/
Videók: KÖR TV (Az ünnepi alkalomból készült négy részes kisfilmet Szerdahelyiné Nóri álmodta meg, elkészítésében pedig Jáki Réka és Kabarcz Zsófia segédkeztek. )
Fotók: Jakab Gergely/Kézműves Fotó
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: