Április 7-én kihirdetésre került a IV. Kis-Duna Maraton futóverseny maratoni távjának győztese. Hogy többünknek „de ja vu” érzése volt, az nem véletlen. Bátki Balázs ráckevei származású futó második győzelmét ünnepelhettük. A tavalyi, pályacsúcsot döngető győzelme után, idén ismét elsőként ért célba, a 40 kilométeres, maratoni távon. Sokszor, sokan, sokféleképpen írtunk, beszéltünk a Kis-Duna Maraton születése és négy éves múltja kapcsán, felemelő, megerősítő érzésekről, de ha valami még tudja tetézni mindezeket, az a hazai dicsőség, a hazai győzelem a leghosszabb pályán, a legnagyobb kihívást jelentő távot legyőző hazai Hős, azaz Bátki Balázs (meg)ünneplése. Ezzel az interjúval köszöntjük és köszönjük a verseny hírnevének erősítését, hiszen mára bizonyosság: a Kis-Duna Maratonnal ráckevei ember csak nyerhet, akár így, akár ekkorát.
1. Balázs, köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésem erre az interjúra. Bizonyára sokan ismernek a városban, hiszen itt nőttél fel, újtelepi fiatalként. Azért mégis kérnélek, mutatkozz be. Hová vitt az út a ráckevei évek után, hol élsz, mivel foglalkozol?
Szia! Hálás vagyok a lehetőségért! Gimi után Szegedre mentem, és ott le is horgonyoztam. Most éppen egy üveges cégnél vagyok történész…
2. Mit jelent a sport az életedben? Mióta futsz, hogyan kezdődött „pálya- futásod”?
Mint itt nagyon sok embernek, nekem is Fodor Feribá’ kajak edzésén, ahova első utáni nyári szünetben vittek le anyukámék, mondván, hogy nézzem meg a Kerti Sanyit, ő is vékony gyerek volt, most meg milyen izmos… Végül nemhogy következő Csipes Ferenc nem lettem, de még Kerti Sanyi-féle erős ember sem. Mindenesetre kis hatosztályosként a gimibe kerülve a negyedikesek nem zavartak ki a tesi öltözőből, amíg ők nem végeztek – már ezért megérte.
Viszont nagyon sokat futottam: minden nap egy dupla sorompóval kezdtük az edzést. (Mikola)Bencéék egyébként már akkor a mártoni strandig futottak, mikor nekünk a csúcs az angyali-szigeti komp volt. Azóta amúgy teljesített már néhány 100km-es versenyt, idén pedig egyéniben indul az UltraBalatonon, (Csereklei Józsival egyetemben- Május 10-én mindenki szorítson értük) – utolérhetetlen a srác.
Feribá’nak nagyon sokat köszönhetek, akkoriban nyertem sokszor a parkerdőben mezei futóversenyt. Igen jó kis közösség alakult ki a „műhelyében”, amit az is jól mutat, hogy a frissítőpontokon sokukkal lehet találkozni: Szűcs Feri meg a tesója Szilvi, Doki, Deák Peti. Novák Zsuzsi pedig pályacsúcsot tart 10 ezer méteren.
3. Hogyan élted meg a helyi győzelmeket? Milyen pluszt adott a győzelem érzéséhez, hogy városi rendezésű versenyen futottál kétszer is diadalmenetet, nem messze attól az utcától, háztól, ahol felnőttél?
Mikor az első versenyt megláttam a neten a futónaptárban, nem hittem a szememnek. Akkoriban túl voltam pár félmaratonon és 4 év alatt két maratonon. 42 km-t futni óriási kihívás volt nekem, és ugyan szeretem a kihívásokat, de nehéz ilyen versenyt találni. Kevés szervező meri bevállalni – Félmaraton sok van országszerte, de maraton alig. Azonnal neveztem, és ugyan fikarcnyi esélyem sem volt, rögtön arról ábrándoztam, milyen óriási lenne otthon nyerni, és szónokolni futás után, mint a Tűzszekerekben az Eric nevű skót figura. Addig csak az időeredmény érdekelt, de Ráckevén első szerettem volna lenni! Rengeteget olvastam szakirodalmat, néztem a youtube-on a videókat, és persze futottam, futottam. Futás terén együtt nőttem fel a versennyel: az elsőn 3:31- et futottam, a másodikon 3:07-et (és második lettem), a tavalyin pedig sikerült 3 óra alá mennem: 2:54-gyel pályacsúcsot javítottam. Ha így megy tovább, 80 éves koromra világcsúcsot futok – gondoltam.
4. A laikus ember a maratoni távra, mint legyőzhetetlenre, elérhetetlenre tekint. Hiszi, ha látja, hogy erre a teljesítményre képesek emberek. Én láttam a 4-es kezdősorszámmal felsorakozott versenyzőket a rajtzónában, majd közel 4 óra múlva láttam a legendás Csüggedőnél, a gát tetejéről az utolsó kilométerükön futó maratonistákat. Hihetetlen, bár a szemünkkel látjuk. Te hogyan lettél kocogóból, futóból , maratonista? Milyen emlék, élmény fűződik az “elsőhöz”?
Említettem, hogy Feribá’nál kezdtem futni, aztán focira váltottam, az egyetem alatt meg semmi. Hosszú évekig ment ez így, mikor egyszer csak lehoztam a szétrúgott gimis tesi csukámat, és elmentem futni a töltésen egy órát. Nagyon jól ment, jól is éreztem magam. A következő héten olyan izomlázam volt, hogy alig bírtam járni, a belilult lábujjkörmöm pedig 4 hónap múlva leesett. Onnantól már ment minden magától. Maratonista Győrben lettem. Előző este a kollégiumi szállásunkon a mellettünk dübörgő disco zaján át azt álmodtam, hogy győzök és a célban megkérem Andrea kezét. Másnap 30km-ig vezettem a mezőnyt, és bár a végén egy illető belerondított a sztoriba, azért menet közben szedtem egy erdei virágot, a célban pedig letérdeltem és ébren is megkértem Andrea kezét. Ő persze azt hitte, hogy a fáradtságtól összecsuklottam, és megpróbált felállítani. Felemelő érzés volt – igent mondott.
5. Számít-e az időeredmény? Akartál-e jobban futni, mint tavaly? Jövőre, velünk, ugyanitt?
Mindig jobb akarok lenni mint voltam. Minden nap. Így aztán természetesen szerettem volna javítani a tavalyi időmön. Az életünk egyébként gyökeres fordulatot vett, van egy 5 hónapos kisfiunk, így az időbeosztásunkat is újra kellett gondolnunk. Mivel a maratonhoz nélkülözhetetlen a sok futás, azt eszeltem ki, hogy a munkába fogok futni, és onnan haza, ezzel nyerve időt magunknak. Az így nyert rövidebb futásokat viszont intenzívebben csináltam (ezt úgy is mondhatnám, ész nélkül), úgyhogy a rajthoz megerőltetett vádlival álltam oda. Rossz volt már az elején is, de 6km-nél belehasított a fájdalom, és el is kísért a célig. Apaként viszont már nem lehet szórakozni, még a levegőt is példásan kell venni, no meg Scott Jurek is azt írja, hogy vannak fájdalmak, amikkel egyszerűen nem kell foglalkozni. Szóval onnantól azt képzeltem, hogy egy virágos réten ülünk a feleségemmel, kezünkben a teli szájjal nevető Félix, és minden rendben van. A távfutás amúgy is egy erősen meditatív balhé, de ezt most sikerült a végletekig vinnem. Egyfajta kegyelmi állapotba kerültem, így nem akadályozott az a mintegy 18ezer fájdalmas jobb lábas futólépés, amivel megkínáltam magam. Végig tudtam menni, mert meg sem fordult a fejemben, hogy kiszállok, és ez fontosabb volt az eredménynél. Másnap persze bedurrant a teljes jobb lábam. A bokám bedagadt, és mindkét oldalon ujjnyi hosszú véraláfutásom lett, még a térdem fölött is zsibbadt a lábam. Pénteken felhívtunk egy traumatológust, aki azt mondta, hogy azonnal üljek le és hívjak mentőt, mert lehet hogy trombózis. Ezen most már jót mosolygok, de akkor az sbo-n 160-as lett a vérnyomásom. Aztán az ultrahangon kiderült, hogy csak izomszakadás. Ahogy az esemény pólója is hirdeti: „Hídd sorsodat bátor versenyre ki!” Az megvan egyébként, hogy az idei maratont egy vak srác is lefutotta??!! Az egyik legszebb befutó volt, amit valaha láttam.
6. A futáson kívül jelen van-e még más sport az életedben? Mit csinálsz szívesen szabadidődben?
Bringázni szoktam még, de ahhoz pláne sok idő kellene. Szabadidőmben vegetáriánus ételeket tökéletesítek, vagy futónadrágot varrok. Imádom a csináld magad dolgokat. Korábban koncerteket szerveztem, metál műsort készítettem a helyi rádióban, és volt egy szenvedélyes punk zenekarom is.
7. Kedvenc kérdések:
Író: Konrád György
Könyv: A látogató
Film: Bergman: A csend
Vers: Dsida Jenő: Drótok között
Idézet: Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek
+1 nem kérdezted, de fontosnak tartom
Kedvenc lemez: Minor Threat – In My Eyes
“Ha rossz a világ, légy jó te magad”. Meg legyünk próféták saját hazánkban. Mint Bátki Balázs.:)
M. Selmeczi Julianna
FOTÓGALÉRIA a ráckevei versenyzőkből.:)
Fotók: IV. Kis-Duna Maraton : https://www.facebook.com/events/1873188406094824/?active_tab=discussion
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: