Míves Sziget Partner – Interjú Barbulszki Gáborral

A Míves Sziget eddigi beszámolóit, eddig bemutatott partnereit leginkább a kézművesség és a népművészet jellemezte. Tágítva a kört, teret adva a képzőművészetnek, a téma kiemelkedő helyi képviselőin keresztül szeretném elérhető közelségbe hozni, az ide tartozó alkotásokat. Bolti repertoárunk széles spektrumon kívánja bemutatni, értékesíteni, a művészetek szimbolikus színes csokrához tartozó szálakat. Örömmel osztom meg a hírt, hogy Barbulszki Gábor, festő, elfogadta a felajánlott partnerséget, és már a közelgő boltnyitáskor elérhetőek lesznek festményei a Míves Sziget Kézműves Ajándékboltban, itt Ráckevén. A közelmúltban készült egy remek interjú Gáborral, melyet most az eddigi gyakorlattól eltérően, a forrásmegjelöléssel teszek közzé. Teljesnek és kereknek érzem, jó kérdésekkel, egyes munkáinak beillesztésével. Ismerjük meg ezen keresztül Gábor emberi és művészi oldalát!

Az interjút készítette: Szepesi Boglárka/dreamroom.blogger.hu

Színek, formák, érzések: Barbulszki Gábor festőművész Németországból látogatott el hozzánk. Egy igazi álmodozó, céltudatos, érett gondolkodású, pozitív szemléletű, őszinte embert ismerhettem meg személyében. Gábor kimondja, amit gondol, lefesti, amit érez. Talán ez teszi egyedivé a művészetét.

„Nem én választottam ezt az utat, a festészet választott engem.”

Megéri az álmaidat követni?

Igen, teljes mértékben. Ez az életem. Erre példa a közelmúltból: egy volt iskolatársam, akivel több mint egy évtizede nem beszéltünk, most alapított családot. A feleségével közösen megkerestek, hogy az én festményemmel szeretnék a nappalijukat díszíteni. Ez nagy kihívás volt számomra, és megtisztelő is egyben. Jó érzéssel töltött el, hogy örömet szerezni másoknak.  Többek között az ilyen dolgok erősítenek meg abban, hogy érdemes az álmaimat követni.

Gyerekkori álom volt a festészet? Mesélnél a kezdetekről?

Minden gyermeknek vannak nagy álmai. Úgy gondolom, hogy nagyon hosszú folyamat az, amikor realizálódik az emberben, hogy mivel is szeretne foglalkozni. Szerintem a művészet önmagáért van. Nem én választottam ezt az utat, a festészet választott engem. Fiatalabb korban gyorsan változnak a dolgok, de amikor valami örömet okoz, akkor ki tudsz szakadni a szürke hétköznapokból, és arra törekedsz, hogy ez az érzés megmaradjon. Régebben kevesebb tudatosság volt bennem a festészettel kapcsolatban, de ahogy telt az idő, arra eszméltem, hogy az életem részévé vált. Rajzszakkörökre jártam, alkotó táborokba, ami még inkább megszerettette velem ezt a művészeti ágat. Első meghatározó tanárom Pencz Erzsébet volt, aki megmutatta, hogy a színekkel és a formákkal, hogy fejezhetem ki az érzéseimet. A gimnáziumi tanulmányaim alatt pedig Puha Ferenc volt az, akinek nagyon sokat köszönhetek.Hagyta kibontakozni és szabadon alkotni a diákokat. Ő mutatta meg számomra, hogy mi is a festőművészet, hogy minden ember más szemszögből látja a világot. Itt kezdett kialakulni a saját stílusom. Azóta eltökélten mindennap festek, mert tudom és érzem, hogy ez az én utam.

Jelenleg Németországban élsz, miért döntöttél úgy, hogy kiköltözöl?

Útkeresés volt. Itthon egy múlti cégnél, középvezetői pozícióban tevékenykedtem. Nem voltak anyagi problémáim, de új kihívásokra vágytam. Nem éreztem magam boldognak. Jelenleg Münchenben élek, és a gasztronómiában dolgozom, heti 2-3 napot. A fennmaradó időmet a vászon mögött töltöm. Valamikor azt gondoltam, hogy csak a festészetből fogok megélni. Voltak kerülőutak és kihagyások is az életemben. De mindig visszasodort az élet a vászon elé, folyamatosan festeni akartam. Így tudom kifejezni az érzéseimet, az érzelmeimet.

„Olyan emberekkel találkozom nap, mint nap, akik inspirálnak, támogatnak az álmaimban.”

Mit adott eddig számodra Németország?

Szellemi szabadságot nyújt számomra. Emellett jól keresek kint, amiből finanszírozni tudom a festészetet. Úgy gondolom, hogy az anyagiaknak alapvetőnek kell lennie, hogy valaki szabadon tudjon alkotni. Persze akkor is fest az ember, ha netán nincs mit ennie, de sokkal nagyobb szabadságot érzek az alkotásban, ha minden eszközt meg tudok vásárolni az elképzeléseimhez. Emellett olyan emberekkel találkozok nap, mint nap, akik inspirálnak, támogatnak az álmaimban. Kint elfogadják a művészeted, itthon sajnos az a tapasztalatom, hogy kevésbé. Magyarországon nehezen respektálják az új dolgokat az emberek. München internacionális város, nagy a kulturális keveredés. Izgalmas helynek tartom. Tele van felfedezetlen területekkel és kihívásokkal.

„Nincs rossz, vagy jó, csak más.”

A vendéglátásban mennyire tudsz inspirálódni?

A gasztronómiában különböző emberekkel ismerkedek meg, ami sokat ad a művészetemnek. Ez a szakma arról szól, hogy hogyan mutatod meg a lelked a vásznon: „Du Standpunkt”, a te álláspontod az egyik kedvenc témám. Ez egy érdekes játék. Elhelyezem az embereket a vászon különböző pontjain. Ez arra jó, hogy bele tudjuk képzelni magunkat különböző szituációkba, a másik ember helyzetébe. Nincs rossz vagy jó, csak más. Másképp érzünk, és másképp gondolkodunk. Ezt el kell fogadni, hogy a többi emberrel együtt tudjunk élni.

„Pozitívnak tartom a festészetet, mert összehozza az embereket, beszélnek a művekről, megérinti őket.”

Mit szeretnél kifejezni a művészeteddel?

Saját magam. Egy egészséges megszállottság alakult ki bennem. Egy másik nézőpontból szeretném bemutatni a világot a világnak. Úgy gondolom, hogy egy kép önmagáért van. Hogy én mit akarok mondani, és hogy te mit akarsz látni benne az ugyanaz és mégis más. Elmondhatom, hogy mit szeretnék kifejezni a művészetemmel, egy adott alkotásommal, viszont, te ezt teljesen másképp is láthatod. Én olyan művész vagyok, aki az élet szép oldalát szeretné megmutatni. Picit naiv, szürreális álomvilágot adok át a képeimen keresztül, amibe kicsit mindenki bele tudja magát képzelni. Pozitívnak tartom a festészetet, mert összehozza az embereket, beszélnek a művekről, megérinti őket.

Mi a kedvenc stílusod? Milyen témákat festesz szívesen?

Én még az útkeresésnél tartok. Viszont vannak kedvenc stílusok, melyek közel állnak hozzám. Szeretem az absztrakt, a hiperrealista, szecessziós motívumokat. Úgy gondolom, hogy minden egyes stílusból ki lehet venni valamit, amit magamévá tudok tenni. Emellett vannak olyan témák, amik különösen érdekelnek. Ilyen például a női test, a halál, a születés, az élet maga, az álomvilág és a természet. Ezek mindig tökéletes témák egy festőnek. A női alakot kiemelném. Nem a fizikai valóján van a hangsúly, hanem a formák és a színek harmóniáján. Egyszerű és természetes. Én saját stílust szeretnék kialakítani. Ehhez idő kell. Érzelmileg és szellemileg is fel kell nőni ahhoz, hogy meglegyen a saját stílusjegyed, hogy azt mondják egy képre, hogy ez egy Barbulszki. Aki ismeri a művészetem, már felismeri.

„Hajlamos vagyok elveszíteni a való világgal a kapcsolatot, annyira bele tudok merülni az alkotásba.”

A közeljövőben milyen célokat tűztél ki magad elé?

Nincsenek nagyok, egyszerűen csak festeni akarok. Szeretnék egy lakást vásárolni kint Münchenben, ahol szabadon alkothatok. Én nem tudok munkaként tekinteni a festészetre. Hajlamos vagyok elveszíteni a való világgal a kapcsolatot, annyira bele tudok merülni az alkotásba. Talán ebben is rejlik a szépsége. Fiatalabb koromban nem voltam biztos abban, hogy festőművész akarok lenni. Ez egy életpálya. 28 évesen most teljesen más szemszögből látom a dolgokat. Alázattal ülök le a vászon elé, sokat tanulok, és fejlesztem magam. Jelenleg a portfóliómon dolgozom, és a Müncheni Akadémiára szeretném beadni a jelentkezésem. Onnan érdemes a tudást elhozni, ahol szívesen adják. Az intézményben fantasztikus tanárok oktatnak. Egy kedves barátom Artur Jost Pleghar inspirált, hogy felvételizzek. Azt mondta, hogy nem leszek jobb festő, vagy más ember, de nagyon jó kapcsolatokat alakíthatok ki a tanulmányaim során, ami előre fog vinni a karrieremben.

Kik azok az emberek, akik támogatnak téged az álmaidban?

A családom mellettem áll, nagyon büszkék rám. Boldogsággal tölt el, amikor megdicsérik a képeimet. Édesapám racionálisabb beállítottságú ember, ezért más oldalát is látja a művészetnek, de elfogadja a döntésem. Párkapcsolat terén nehezebb dolgom van. Kevesen értik meg ezt a világot. Itt az elfogadás nem elegendő. A nőnek, a múzsának, ugyanúgy kell szeretnie a munkásságomat, mint nekem. Nélkülözhetetlen számomra, hogy a választottam is mellettem álljon és támogasson az álmaimban. Akik régóta ismernek, látják, hogy nagyon sokat változtam a festészet hatására, és hogy ez az életem. Rengeteget fejlődtem az évek folyamán. Fontosnak tartom, hogy a közeli hozzátartozóim elfogadják a választásomat.

Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akik erre a pályára szeretnének lépni?

Nem szabad ezen sokat gondolkozni. Csak azt csináld, amit szeretsz. Tanulnod kell sokat és fejlődnöd. Van egy régi japán mondás, ami azt mondja, hogyha a cápa nem úszik, akkor meghal. Ha valamibe belekezdesz, akkor nem szabad megállni, mert elsüllyedsz, „meghalsz”. Kis apró célokat kell először kitűzni. Ha valamit jól csinálsz, jön minden magától, én ebben hiszek.

Mit gondolsz a mai generációról?

A világ folyamatosan változik. Én mindig a generációmon kívül éreztem magam. Fiatalabb koromban inkább idősebb emberekkel barátkoztam. Most meg vegyesen. Úgy gondolom, hogy minden generációtól lehet tanulni valamit. Fontosnak tartom, hogy mindenki élje az álmait, csak úgy élhetünk boldogan. Sajnos úgy látom, hogy egyre kevesebben használják ki a tehetségüket. Szellemi szélcsendben nem tudok élni, és másoknak sem kéne. A mai generációt beszippantja a média és az internet. A kultúrára egyre kisebb az igény.

„Úgy gondolom, hogy aki a művészetben boldogságot talál, annak van egy új célja az életben.”

Ezen lehetne változtatni?

Úgy vélem, hogy igen. Münchenben például minden vasárnap 1 euro-ért látogathatod a múzeumokat. Úgy látom, hogy itthon is van igény a kultúrára, de kevesebb a lehetőség. Hazánkban budapesti központú minden, vidéken nagyon kevés múzeumot találhatunk. A médiának nagy szerepe van abban, hogy az emberek elfordultak a művészetektől. Az oktatásnak is nagyobb hangsúlyt kéne fordítania rá. Rendszeresíteni kéne az iskolákban a kulturális programokat, nagyobb teret adni azoknak a diákoknak, akik a zene, az írás, a grafika, a tánc, a festészet, a színművészet iránt érdeklődnek. Úgy gondolom, hogy aki a művészetben boldogságot talál, annak van egy új célja az életben.

„Önmagad kell, hogy legyél. A világban, ezen belül az emberi kapcsolatokban őszintének kell lenni.”

Mi a siker titka?

Meg kell fizetni az árát. Hogy neked mi az ára, az megint más kérdés. Önmagad kell, hogy legyél. A világban, ezen belül az emberi kapcsolatokban őszintének lenni. Nem jó, ha izzadtságszagú egy kép, egy kapcsolat, egy gondolat. Bele kell vinned az életet.

Melyik képedre vagy a legbüszkébb?

A legújabb az aktuális kedvenc gyermekem. Idővel persze a hibákat látom, de ez segít javítani a munkáim minőségén. Minden festményemben szeretek valamit: részleteket, színeket, érzéseket.

Hogyan zajlik nálad egy munkanap?

Ébredés után kisméretű képet rajzolok, festek. Ez a bemelegítés, a reggeli torna. Maximum negyed órát foglalkozok ezzel. Ez a reggeli rutin sokat segít a fejlődésemben. Ha van megrendelésem, akkor megtervezem a napomat. Elméletben kitalálom a folyamatot, megálmodom a képet, ez egy flow állapot. Ilyenkor csak én vagyok és a vászon. Imádom az olajfesték szagát, teljesen kikapcsol az agyam ilyenkor. Meg kell ismerned a festék lelkét, alázattal kell hozzáállni. Ez egy komplex játék. Az elkészült mű a munka megkoronázása.

Melyik a kedvenc színed?

Időszakos. Minden színt szeretek, többek között a nemesfémek árnyalatait. Hangulat kérdése, hogy mikor mit használok.

Tervezel a közeljövőben kiállítást?

Az évek során, több helyen állítottam ki a képeimet országszerte. Rengeteg művészt ismertem meg, sokat inspirálódtam. Nem is olyan rég Münchenben volt egy kiállításom. Novemberben kaptam meg a felkérést, és februárban volt a megnyitó. Azt kell tudni, hogy ez alatt az idő alatt körülbelül 18 képet festettem meg. Termékeny időszak volt. A legtöbb művem eladtam, elajándékoztam. Jövő tavasszal tervezek egy újabb kiállítást. Addig még rengeteg munka áll előttem.

Megéri az álmaidat követni?

Igen, teljes mértékben. Ez az életem. Erre példa a közelmúltból: egy volt iskolatársam, akivel több mint egy évtizede nem beszéltünk, most alapított családot. A feleségével közösen megkerestek, hogy az én festményemmel szeretnék a nappalijukat díszíteni. Ez nagy kihívás volt számomra, és megtisztelő is egyben. Jó érzéssel töltött el, hogy örömet szerezni másoknak.  Többek között az ilyen dolgok erősítenek meg abban, hogy érdemes az álmaimat követni.