Ráckeve, Duna, Kis-Duna.
Város, folyó, folyószakasz.
Benne sokféle városlakó, Dunán vagy partján élők, Mi kis-dunaiak.
Adott a tér, adottak vagyunk benne mi. Hogy mit hozunk ki ebből a kiemelkedő természeti-földrajzi adottságból, hogy a munícióinkat mire és hogyan használjuk, az rajtunk múlik, kis-dunai embereken. Legyen az az ember a városvezetésben, vagy lakjon csak az egyik utcában, vagy éljen itt tevékeny civilként és/vagy vállalkozóként, aki rója a lehetőségek útját.., mindegy, csak tegyen. Mert mi együtt lehetünk az a felhajtó erő, ami hat, látványosan, eredményesen a magunk és a közjó érdekében. Rajtunk múlik, hogy gátak helyett hidakat építünk–e egymáshoz, vagy egymás elképzeléseihez.
Hitet adó öröm, hogy ez utóbbi valakinek sikerült itt, a városban. Ráckevei, kis-dunai, itt nőtt fel. Az a fajta büszkeség feszíti a mellkasát, amit legtöbben mi is érzünk, amikor leírjuk, kimondjuk, hogy Ráckeve. Itt él, itt fut. És ha már itt fut, és ha már túl van jón néhány hossztávú futóversenyen, és ha már sikerült egy stabil futóközösséget összehoznia és megtartania, akkor miért éppen egy maratoni futóversenyt ne tudna megszervezni itt Ráckevén, a Kis-Duna partján. Városunk egyik legnagyobb sportrendezvényének a főszervezője, a Kis-Duna maraton megálmodója és létrehozója: Mikola Bence. Ez itt, most róla fog szólni. 🙂
- Bence, a bevezetőben már hozzád rendeltem egy szimbólumot, a hidat. Híd lettél a civilek, sportolók és több település vezetői között. Ez a mai viszonyokat figyelembe véve hatalmas eredmény. Kérlek, mesélj a verseny gondolatának megfoganásáról, a kezdeti elképzelésekről.
Futni gimis koromban szerettem meg Fodor Feri kajakedzésein (ez volt az egyetlen olyan dolog, amiben volt némi sikerélményem). Sok-sok év lustálkodás után 2012-ben kezdtem újra rendszeresen kijárni a gátra, hogy kiengedjem a gőzt és karban tartsam magam. Amikor elkezd az ember futni, 2-3 kilométer is soknak tűnik. Aztán, ha megvan a rendszeresség, azt veszed észre, hogy egyre könnyebben megy a nemrég még lihegős táv és emelsz a szinten. Én is fokozatosan tűztem ki újabb célokat, legyen meg egyben 10 kilométer. Oké, most jó lenne egy félmaraton. Megvan, akkor egyszer az életben legalább le kéne futni egy maratont. És így tovább… Az első maratonomat itt futottam a Kis-Duna partján, majdnem a versenypálya nyomvonalán. Megszenvedtem vele, de már akkor is feltűnt, hogy milyen szép az út a Tassi-zsilipig és a vissza. Később utaztam az országban futóversenyekre Szombathelytől Tatabányán át Velencéig. Sehol nem volt olyan idilli környezet, mint Ráckevén. 2014-ben már megvolt bennem a gondolat, hogy ha helyben szerveznénk versenyt, az országos esemény lehetne, de ekkor még nem láttam a társakat a feladathoz és nagyobb volt bennem a lustaság, mint a tettvágy. Az elmúlt években viszont egymásra találtunk páran a környéken futók közül. Kétszer körbefutottuk csapatban a Balatont (2014, 2015) és heti egy közös edzéssel tartottuk a kapcsolatot egymással. Tavaly nyáron aztán negyven éves lettem és elszégyelltem magam, azokért a dolgokért, amiket meg tudtam volna tenni, de eddig nem tettem. Megkérdeztem a futókör tagjait, hogy mit szólnának egy helyi versenyhez, mindenki lelkesedet, úgyhogy belevágtunk.
- Melyik volt az a pont az előkészítő fázisban, amikor látszott, hogy életképes az ötleted, hogy támogatandó, értékes esemény lehet a város és a térség számára?
Volt több olyan kérdés, amiben, ha számunkra kedvezőtlen válasz születik, akkor rögtön az elején megrekedt volna a szervezés. Ha nem kapjuk meg díjmentesen a katolikus iskola tereit, ha nem áll mellénk a város anyagilag és erkölcsileg és persze, ha a futók érdektelennek mutatkoznak. A három legfontosabb kérdésre december elején pozitív választ kaptunk. Január elején már több mint 400 feliratkozónk volt a verseny hírlevelére az ország minden pontjáról. Ekkor már biztos voltam benne, hogy az eredetileg tervezett 200 futó összejön áprilisra (végül 400-an rajtoltak el a Duna parton).
- Versenyzői tapasztalatod volt ugyan, de nem rendelkeztél szervezői rutinnal. Ez volt az oka annak, hogy nem igazán tudtad megosztani és tovább adni a feladatokat a Ráckeve 4 (Bence által szerveződött futócsoport) futócsoport lelkes tagjainak. Ennek eredményeképpen szinte egyedül menedzselted végig a verseny szervezését. Kérlek, mesélj erről a folyamatról: hogyan állt össze a terv? Milyen lélektani állapotok barázdálták ezt a szervezőmunkát?
Határozott elképzelésem volt a versenyről. 1. Ne legyen ipari méretű. Nem az motivál, hogy ötezer ember fusson Ráckevén, hanem az, hogy aki eljön, egytől-egyig pozitív élményekkel feltöltődve induljon haza. 2. Legyen nagyon magas szintű a szolgáltatások színvonala. Gondolok itt a chipes időmérésre, a rendőri biztosításra, a frissítőpontok kínálatára, az étkezésre, ilyesmi. A szervezés akkor is rengeteg energiát elvesz, ha rossz versenyt szervezünk, akkor inkább csináljuk már a lehető legjobban.
A gyakorlati megvalósítás végül is nem túl bonyolult dolog. Átgondoltam pontról pontra, hogy mit szeretnék és felírtam, hogy mi kell az eléréséhez. Amikor összeállt az első költségvetésem és forgatókönyvem, még decemberben, összeült a futócsoport és átbeszéltük a történetet. Ez a későbbiekben is még legalább kétszer megtörtént, így a csoport megerősített, korrigált, vagy hozzátett a tervhez. Plusz mindig volt valamilyen részfeladat, amit tovább tudtam adni. Stresszelni csak az utolsó két-három hétben kezdtem, akkor egy kicsit besűrűsödtek a dolgok, de ha minden időben elő van készítve, akkor a verseny előtti napokig viszonylag ép idegekkel el lehet jutni.
- Mennyi ideig tartott a szervező-előkészítő munka? Melyek voltak a legnehezebb szakaszai? Sikerült e mindenre felkészülni? Mi adott igazi segítséget támaszt az elmúlt hónapok során, akár materiális akár ezen, túli vonatkozásban?
Talán októberben vetettem fel a gondolatot a csoportban, novemberben letisztáztam az elképzelést és december elején már tárgyalta az önkormányzat. Ekkor indult a honlapunk is. Volt egy nagyobb hullám az elején, honlap, arculat, koncepció kialakítása, majd egy csendesebb időszak, amikor az engedélyeket intéztem. Aztán újra felpörgött a dolog március elejétől. A legnehezebb időszak az előnevezés indulásától a verseny végéig tartott. Nagy könnyebbség volt, hogy nem kellett szembeszélben haladni. Úgy éreztem, hogy akitől segítséget kértünk, az rögtön megértette, hogy miről van szó. Sok helyről jött anyagi támogatás és sokan ajánlották fel szabadidejüket segítségül.
- Hogyan élted meg a verseny előtti utolsó napokat, és hogyan ébredtél a verseny napjának hajnalán? Mennyire volt valóságos vagy éppen filmszerű számodra a verseny napja?
Az utolsó napok húzósak voltak. Szombaton rengeteg önkéntes segítségével berendeztük a versenyközpontot, este végigmentünk és kitábláztuk a pályát. A verseny előtti éjszakán 2-3 órát sikerült aludnom. Egyrészt mindig eszembe jutott még valami, amit elmulasztottam előkészíteni, másrészt már bennem volt a feszültség, hogy minden flottul menjen. Hajnalban feleségemmel, Tündével elsőként érkeztünk az iskolához. Keserves, hideg szél fújt, de legalább nem esett – szerencsénk volt. Maga a verseny nagyon gyorsan lepörgött. Nem nagyon volt időm feloldódni a hangulatban, mindig adódott valami kezelendő helyzet. Azért a rajtnál megálltam én is pár percre és éreztem, hogy ez az egész nagyon rendben van. A visszaszámláláskor és a rajt utáni pillanatokban futkározott a hideg a hátamon. Később a befutóknál volt még felemelő hangulat. Minden távon érezhető volt a célba érés felszabadult öröme. Sokan voltak, akik itt futották életük első 10, 21, 42 kilométerét. Te tudod, mert átélted futóként, de nézőként is mondhatom, hogy a célban nagyon nagy energiák szabadultak fel, amiben jó volt megmártózni. A maratoni távon beérkező ráckeveieket pedig szépen megkönnyeztem. Láttam a hétköznapokon mennyit dolgoztak ezért, láttam, milyen kemény volt a verseny, iszonyú hosszú tud lenni 42 kilométer! Nagyon gratulálok nekik.
- Olvasom az online felületeken a sok pozitív visszajelzést, a remek fotó dokumentációt. Te is így értékeled a versenyt, szervezést, ahogyan a legtöbb résztvevő látta, azaz abszolút pozitívan? Milyen egyéb elismerésekre vagy még büszke?
Igen, szerintem is nagyon jól sikerül, köszönet érte minden résztvevőnek. Hibák persze voltak, de tanulunk belőlük és kijavítjuk őket. A legnagyobb elismerés, hogy nem maradtam magamra a tervvel, hogy jó társakat találtam és hogy 400 futó bizalmat szavazott nekünk.
- Még alig telet el egy-két hét, de már az esetleges őszi, de legkésőbb jövő tavaszi Kis-Duna Maraton a téma, főleg a futók között. A visszacsatolások alapján jól volt az időpont, jó volt a terep, csodás a környezet, pénztárcabarát a nevezési díj, első osztályú a kiszolgálás. Ezek mind jó hírét vitték a versenynek. Ugye lesz még folytatás?
Igen, biztosan. Sokan már az őszi verseny időpontját kérdezgették, de az tuti, hogy ősszel inkább versenyre járunk majd, minthogy szervezzünk. Jövő tavasszal viszont újra lesz verseny Ráckevén. Jó lenne, ha április második vasárnapja maradna a fix időpont. Ha 2017-et nézzük, akkor ez kilencedikére esik…
- Kedvenc kérdés
Folyton más.:)
Film: Most épp régebbiek pl. legutóbb Fábri Zoltán Ötödik pecsét című filmje volt nagy élmény
Könyv: szórakoztató irodalom, most épp Ken Follett
Író: mesélők, akik mesterei a magyar nyelvnek, Rejtő, Mikszáth
Idézet: „Nem versenyzem mással, csak magammal. Az én igazi győzelmem a saját fejlődésem.” – Sri Chinmoy
Úti cél: egyedül: Tassi-zsilip J ; fiaimmal: az országos kék túra; Tündével bármi
Utóirat: A Ráckeve4 futócsoport laza közösség a környéken futók alkotják. Idén harmadszor indulunk az Ultrabalatonon, immár két csapattal, 15 fővel. A csoport facebookon érhető el – zárt csoportként működünk, akit érdekel, keressen ránk. Van, aki gyorsan fut és sokat, van, aki lassabban, kevesebbet – nincs feltétele a csatlakozásnak. Közösségi futások általában kedden este indulnak a híd újtelepi lábától.
Még egy megjegyzés a végére: fotógaléria helyett keressétek a Facebookon a Kis-Duna Maraton oldalát, melyen több száz fotó is elérhető a versenyről, valamint a Kör TV riportja, szintén Bence közreműködésével. Ezenkívül a www.kisdunamaraton.hu oldal is tartogathat még információkat a versenyről, az érdeklődők számára.
A rendezvény támogatók nélkül sem jöhetett volna létre, ezért köszönjük nekik is!
Ráckeve Város Önkormányzata, Szent Imre Katolikus Általános Iskola, Ráckeve Városi Sportegyesület, Kevenet Internet, Tassi Halászcsárda, Ortho-Cons Bt. – dr. Szikora Gyula, Groszmann Szerelvény Szaküzlet, EHS-Fókusz Kft., Schrack Seconet Kft., Dömsöd, Tass, Makád és Szigetbecse önkormányzata, Ráckevei Polgárőrség, Dömsödi Polgárőrség, Ács Károly Művelődési Központ Ráckeve, Aqualand Termál és Élményfürdő, Budai Gergő, Nutrend, Csöme Kft. – Csömöri János, Galenus Gyógyszertár, Szabó Bt. – Szabó Bence, Universal Kft. – id. Brezina Ferenc, Cserev-Build Kft. – Cserna Zsigmond, Baranyai Zöldség-Gyümölcs, Míves Sziget Kézműves Ajándékbolt – Ráckeve, Mikola Bálintné, Novák Miklós, Rakszegi Gyula, Dömsöd, Kirchnerné Halmos Magdolna, Bölcskei Antal, dr. Pusztai Attila, Szadai Család, Viskiné Rafás Kinga, dr. Novák Gábor, Gyene Attila, Herman Ákos, Jánoskuti Levente, Andi Virágsarok, Ildikó Fénymásoló, Pompás Napok, Erdős Bálintné élelmiszer áruháza, NVSZ dobegylet
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: