Lokálpatrióta – Balatoni Kata/Így Tedd Rá!

Sokan sokféléről álmodunk. Álmodozunk, tervezgetjük az ideális állapot kelléktárát. Közben annyi minden akarunk lenni. Van, amikor erőből teszünk érte: stratégiát gyártunk, aztán meg feladatokkal tűzdeljük tele a határidőnaplónkat, próbáljuk kitalálni magunkat, az ideális énünket, az ideális utunkat. Aztán van, amikor az intuíciókra, sorskerékre, csillagzatra hagyjuk a nagyját. Próbálkozunk. Bízunk. Az álom napról napra reálisabbá válik, majd jön egy fordulat, ami után elkezd „magától” működni a gépezet. Az ötleteket követő tettek spiráljából megszületik valami, amit dajkálunk, gondozunk, és amely napról napra nagyobb és látványosabb lesz. Én nagyjából így képzelem, a kis és nagy, ember és világmegváltó dolgok létrejöttét.

Gondolom Kata is sokféléről álmodott. Álmodozott, tervezgetett. Mi is akart lenni? Hogyan és mit tett azért, hogy tulipánjait már országszerte, és azon is túl, sőt talán az üveghegyen túl is ismerik? Mekkora (üveg) hegyeket mozgatott meg ezért? Álmai nem voltak- e ugyanilyen törékenyek és mégis súlyosak, mint az üveghegyek?  Mi vezérelte? Racionalitás, intuíció? Hogyan lett egy főiskolai hallgatóból mára szaktekintély? Életpályája kivételes, hiszen felmutatható, kimutatható sikerei vannak. Itt él, dolgozik, alkot közöttünk. Hogyan tette rá, hogy így is, úgy is ilyen jól sikerült az Álomprojekt?

1. Kati! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet erre az interjúra. Öröm és kihívás is egyben egy ilyen nagy volumenű sikeres program – Így Tedd Rá! – megálmodójának és tulajdonosának feltenni ezeket a kérdéseket. Szemünk láttára lettél helyi néptánc oktatóból szakmai berkekben országszerte ismert személy. Honnan indultál?  Hova is érkeztél meg pontosan?

Én is köszönöm a megkeresést! Igen, ez a folyamat valóban itt zajlott le és egyből azzal kezdeném, hogy a lehető legjobb helyre sodort az életem, mert ebben a városban sokat tapasztalhattam ahhoz, hogy most az legyek, aki vagyok. Ez mind az emberi, mind a szakmai életemre igaz. Amikor Ráckevére kerültem 2005-ben, örömmel vállaltam el a helyi művészeti iskolában a néptánc pedagógusi állá Nagyon fiatalon és nagyon nagy lelkesedéssel kezdtem neki. Már az első években jeleztem, hogy örömmel foglalkoznék az óvodás korosztállyal is, mely kezdeményezést az óvodák vezetősége is támogatta. Közben akkora lett az igény, hogy külön csoport is indult az óvodákon kívül, mely mai napig működik. A munkával párhuzamosan a Magyar Táncművészeti Főiskolán néptánc pedagógus diplomát szereztem, majd ezt követően megszületett nagyobbik lányunk Emma. Másfél éves volt, amikor már nem bírtam magammal és vissza mentem dolgozni nem csak az óvodákba, hanem a művészeti iskolába, és az Árpád Fejedelem Általános Iskolában is kaptam 3 elsős osztályt. Ezek a tapasztalatok rengeteget adtak. Nem csak, mint pedagógus, hanem mint megfigyelő is igyekeztem jelen lenni az órákon. A visszatérésemmel párhuzamosan már az ELTE Neveléstudományi mesterképzésére jártam. Nagyon nyitottan és érdeklődően álltam a gyerekek, és a munkám folyamatai felé. Majd megszületett Borcsa lányunk és elragadott valami más világ. Egyre mélyebben ástam bele magam a néptánc pedagógia és a neveléstudomány világába. A tanításban eltöltött évek alatt folyamatosan figyeltem a gyerekeket és a pedagógusokat. Nagyon érdekel a köztük lévő folyamat. Majd jött, hogy beiratkoztam doktori képzésre, és jött az is, hogy munkámmal kiszolgáljam a pedagógusok igényeit, hogy segíteni tudjak az oktatási folyamat mindkét résztvevőjének. Saját tapasztalataimból, ismereteimből építettem ki egy olyan rendszert, mely új színt hoz mindenkinek, mely új értékek köré helyezi a pedagógiai folyamatokat. De minden gyökér a felsorolt munkáimhoz köt. Minden innen indult.

2. Vissza tudsz emlékezni, hogy mi volt az első motívum, az első indíttatás, ami elindított az Így Tedd Rá módszertanának kidolgozásában?

Több indíttatást tudnék felsorolni. A legfőbb talán a gyerekek között eltöltött sok-sok idő. Hogy megtapasztalhattam olyan élményt, mely nekik és nekem is minden téren építő volt. Ez az, aminek hiányát láttam és tapasztaltam országszerte. Ezt szeretném megmutatni, hogy bármilyen tantárgyról legyen szó, az élmény legyen gyereknek és pedagógusnak is. Ami nagy lendületet adott még az az volt, hogy a Táncművészeti Főiskolán az állta szakdolgozati értékelő lapomon, hogy: Publikálásra ajánlott. Persze ez nem volt ennyire egyszerű, az eszmei támogatások után kiadót kellett találni, megfelelő közeget. Elmondhatom, hogy sikerült, a napokban kapom meg a 9. kiadást. Ilyen témájú könyvnél ez páratlan eredmény. Összegezve azért azt mondanám, hogy a belső motivációm, a segítségadás, a tudásátadás vágya vezetett és vezet a mai napig. Adni, adni, adni, szeretnék!

3. Jól fogalmazok-e akkor, amikor azt mondom, hogy az Így Tedd rá globálisan kezeli a népzene, népi játékok, néptánc oktatásában fellelhető hézagokat és hiányokat? Mit nyújthat a program a szülőknek, és mit nyújthat a pedagógusoknak?

Az Így tedd rá! program, egy megújult nézetet képvisel. Itt nem a produkció számít, nem az, hogy sokmillió néptáncos legyen. Ez valóban egy globális kérdés. A népi játék, a néptánc, a népdal, az ünnepi szokások eszközök. Olyan széleskörű pedagógiai eszköztár, mely kulturális örökségünk. Ez így nagyon szépen hangzik, de sokkal nehezebb, mivel társadalmunk jelentősebb részének fogalma sincs arról, hogy valójában mi az, amit népzenének, vagy néptáncnak, népviseletnek nevezünk. Én nem szeretném a régi hagyományt vitrinbe helyezni. Én szeretném megmutatni, hogy a jelenlegi világunkba, hogyan tudjuk megélni és szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez miért jó és fontos. Itt nem értékőrzésről van szó. Nem az a cél, hogy parasztházban éljünk és gémeskúttal fogjuk a wi-fit. A népi játék hajdanán nem egy felesleges iskola helyett semmittevő időtöltés volt. A játékok által a gyerekek minden olyan készségre és képességre szert tettek, melyek biztosították a személyes és a közösségi életüket is a későbbiekben. Ezek az értékek átörökíthetőek. Elsősorban azért, mert mindennél jobban megfelel a gyermekek korosztályi sajátosságainak. Képzeljünk magunk elé csupán egy párválasztó játékot. A legjobb kommunikációs tréninggyakorlat, melyben a verbális és a nem verbális forma is megjelenik. A játékok azokat a szituációkat jelenítik meg melyek minden napjainkat teszik ki. Ilyen az együttműködő készség, a kudarctűrés, a konfliktuskezelés, a feladatkövetés, a szabálytudat, kommunikáció, térbeli tájékozódás, stb… Mind olyan készség és képesség, melyek nélkülözhetetlenek. A gyerekek pedig leghatékonyabban a játékos módszerekkel tanulnak. Tehát ez az egész igen globális és messze túlmutat a hagyományőrzésen. A játékban, táncban pedig megjelennek koncentráltan még a nagymozgások. Ugye tudjuk, hogy a forgás milyen jó hatással van az agyféltekék optimális működésére? Ugye tudjuk, hogy az egyes nagymozgások milyen hatással vannak az írásra-olvasásra és a tanulási folyamatokra? Na, innentől már nem is annyira játék a játék… Ezért állítom azt, hogy a népi játékok, táncok komplexen, minden igényt kielégítően tudnak megjelenni az oktatási folyamatokban nem csak az óvodában! Ennek a lehetőségét szeretném én megmutatni gyerekeknek, pedagógusoknak és szülőknek.

4. Hogyan látod a magyar népi kultúra jelenlétét a fiatalok, családok, felnőttek életében? Milyen örökséggel rendelkezünk e téren és vajon jól sáfárkodunk-e vele? Úgy gondolom, hogy a nemzeti öntudatunkat, nemzeti identitásunkat innen kellene meríteni, innen kellene erősíteni, a sok szélsőséges, hatalmi vágytól túlfűtött „igaz magyar” megnyilvánulások helyett. Te hogyan látod ezt?

 A magyar kulturális örökségünk egyedülálló a világon! Hihetetlen milyen gazdagon fennmaradt. Olyan érték ez, mely felfoghatatlan és átláthatatlan. Elemei sorra kerülnek az UNESCO világörökségi oltalma alá. És nem csak a paprika és Hortobágy! Valahogy fel kéne ébrednünk, valahogy jóvá kéne tennünk azt az elferdített nézőpontot, ami elterjedt és megbélyegezte kultúránkat. Rengetegen teszünk ezért. Ki kell nyitni a szemeket. Olyan kihasználatlan tőke ez a világban – és most a vállalkozó szól belőlem – ami felfoghatatlan és elfogadhatatlan, hogy itt tart. De amíg nem ismerjük meg valódi értékét és ciki, addig nem tudunk emelkedni. Külföldön, a lemezpolcokon sorra állnak a magyar népzenei lemezek, teltházas sikerkoncertek, turnék, vastaps, rajongás, itthon meg…

5. Milyen minőségeid vannak jelenleg?

Jelenleg gőzerővel vezetem az Így tedd rá! programot, mely valóban keresztbe-kasul behálózza az országot és időnként kitekint azon túl is. Itt előadóként és a program vezetőjeként tevékenykedem. Az elmúlt félévben két egyetemen, az ELTE Pedagógusképző karán és a Károli Gáspár Református Egyetemen voltam óraadó tanár. Ezek a továbbiakban is várhatóan jelen lesznek az életemben. Részt veszek tudományos kutatásban, világmegváltó kezdeményezésekben, kiadványokat készítek, konferenciákat szervezek és időnként marketing előadások felé is kitekingethetek, amit szintén nagyon szeretek. És ami a szívem közepe, hogy minden hétfőn Ráckevén vezethetem a helyi Így tedd rá! foglalkozást, ahol sok-sok apróság és szüleik vesznek körül hétről hétre.

6. Több könyved is megjelent a témában. A módszertanok kidolgozása és leírásán túl milyen jellegű kutatómunka inspirálja kiadványaidat, szakmai cikkeidet, előadásaidat?

Számos helyzet, tapasztalat és élmény inspirál, de a legnagyobb motor az, hogy adni, adni, adni szeretnék. Erre igyekszem felületeket találni, hogy mindenki megtalálhassa azt a formát, ami neki a leghasznosabb. Ezért jelent már meg négy könyvem, két CD-m, rendezek konferenciákat, képzéseket különböző rendszerekben és témákban, ezért hoztam létre, a mára már 16.000 fős Facebook csoportot is. Hihetetlen lendülettel és örömmel tölt el minden apró visszajelzés, minden olyan beszámoló, ahol pedagógusok vagy szülők élményeikkel találkozhatom. Persze a legjobb, amikor a gyerekektől látom viszont, hogy élvezik, szeretik, hogy fejlődnek. Naponta kapok leveleket, képeket. Sokan úgy nyilatkoznak, hogy a programomnak, a kiadványaimnak, vagy az előadásaimnak köszönhetően teljesen átalakult a szemléletmódjuk, hogy új lendületet kaptak. Egyszerűen meglátom a pedagógus mögött az embert, a tanuló mögött a gyermeket. Ez a titok.

7. Nem maradhat el a család+munka kombó, hiszen egy férj és két kislány mellett sikerült a vállalkozásodat elindítani, sőt sikerre vinni. Olyan Üzletanyusan. Hogy lehet ezt megcsinálni? Milyen tanácsokkal, biztatásokkal látnád el azokat az anyukákat, akik hasonló paraméterek mentén szeretnének sikeresek lenni?

Sokszor megkapom, hogy szerencsés vagyok, mert sikeres vagyok. Nem, ez nem a szerencse. Sokan vannak körülöttem, akik látták, hogy honnan indult. Pont, ahogy te is már az első kérdésben leírtad, hogy ez egy folyamat. Brutális logisztika, elszántság, kitartás kell a sikerhez. A kifogásokra nem érek rá! Nagyon hittem és hiszek abban, amit csinálok. Nem dőlök hátra, folyamatosan alázattal tanulok, figyelek, meghallgatok, analizálok, értékelek. Nincs olyan, hogy lehetetlen. Persze volt, hogy nagy lendületemben a falhoz csapódtam és visszapattantam. Ez is vele jár. Felkelek és átdolgozom, újrakezdem, máshogy csinálom, javítok, beleállok a felelősségbe. Nem mondom, hogy egyszerű család és minden mellett. Néha amikor visszanézek egy-egy időszakomra én sem értem, hogy hogy csináltam végig. Nagyon büszkék vagyunk arra, amit elértünk, amit létrehoztunk, megteremtettünk és gyerekünkként tiszteljük. Ez nem mindig egy habos-babos rózsaszín álom. Tele van lemondásokkal, kudarcokkal, de sokkal – sokkal több örömmel. Volt idő, amikor családilag majdnem belebuktunk, de a legmélyebb pontról is felálltunk és rengeteget tanultunk ebből is. A lányok is ebbe születtek bele. Nálunk nincs olyan, hogy hétvége, hogy kiszámítható program. Amennyire csak tudunk, igyekszünk stabilitást adni, de életre nevelünk. Váratlan helyzetekre, melyeket a lehető legjobban igyekszünk megoldani. Szeretnénk olyan kulcsokat adni gyerekeink kezébe, melyek segítségével könnyedén boldogulnak. És alapvetően legelöl vannak az életünkben. Együtt osztozunk sikerben és nehézségekben is. Ezt is meg kell tanulni. 2014-ben az Év Anyavállalata címet is elnyertem. Rettentően élvezem az ezzel járó forgatagot, a folyamatos alkotást, teremtést. Szeretem a szerepeimet. Néha még lavírozok és gyorsan kell egyikből a másikba váltani, most ezt tanulom. Szeretem, hogy lehetek anya, nő, tudós, táncos, barátnő, sportoló, vállalkozó, pedagógus, szakács…

8. Kedvenc kérdés:

Költő: Szarka Tamás

Könyv: Bulgakov: Mester és a Margarita

Film: Valami Amerika

Mottó: ” Helyzet van, old meg” ” – Szerző: Édesanyja 

Úti cél: Florida

Kedvenc vers helyett kedvenc népdal: 

“Három csillag van az égen egy sorban, három szeretőm volt nékem egyforma, három közül ezt az árvát szeretem, édesanyja árván hagyta itt nékem (Kalotaszeg)

Hobbi, ami egyébként a sport: futás, tenisz