Interjú Szabó Borival – Színfolt Társulat, Ráckeve

Egy új jelző került bele a helyiek szótárába. Színfoltos. Színfoltosak lettünk akkor, amikor először ültünk be az Ács Károly Művelődési Ház nagytermébe, hogy megtöltsük a leengedett függöny előtti széksorokat. Mert hirdette a plakát, vagy a plakáton lévő szivarozó nő, hogy premier következik. Hónapok óta tudtunk szerveződésükről, próbáikról, és hát nem kevés öröm járt át bennünket a plakát előtt állva, azt betűzve, hogy megcsinálják. Lesz helyi színjátszó csoportunk. Amatőrök, felnőttek, hiánypótlók. Túl vagyunk két kabarén. De nem vagyunk túl rajtuk. Leginkább azért, mert köztünk élnek. Találkozunk velük könyvtárban, utcán, óvodában, boltban. Ismerjük a civil énjüket, és Színfoltosként ismerjük őket alkotás közben, a színpadon. Ennek a két minőségnek elegyéből olyan egyedi státuszuk lett, melyet talán a legprofibb, vendégszínjátszók sem tudnának lekörözni. Belejátszották magukat a szívünkbe, a retinánkba és a rekeszizmainkba. Gondoltam megkérdezem Szabó Borit, a színjátszó kör megálmodóját és vezetőjét, hogy ő, ők hogyan élték meg az ezeket az eseményeket. Hogyan látnak minket, a jövőjüket onnan fentről, a nekünk nagyon sokat jelentő deszkákról.

Bori! Az első kérdés tartalma mindig a bemutatkozásról szól. Kérlek, mutasd be magad és a társulatot is.

Jelenleg nyolcan vagyunk aktív tagok. Így áll össze a csoportunk: Bozókiné Csordás Eszter, Simon Dávid, Párkányi Éva, Horváth Mónika, Spisákné Kovács Szilvia, Szabó Vajk, Bozóki Ágnes és jómagam, Szabó Bori. Szeretnénk, ha a csapat kibővülne, leginkább férfi szereplőkre lenne szükségünk.

Milyen formában működtök jelenleg?

Jelenleg l’art pour l’art működünk. Nagy segítség volt, hogy Budai Gábor, az Ács Károly Művelődési Központ igazgatója befogadott minket, lehetőséget és termet biztosított nekünk a próbára illetve, a fellépésekhez. Hogy az elkövetkezendő időkben, hogyan fog alakulni, nem tudjuk, de egyelőre örvendünk, hogy van kinek és van ahol játszani.

A társulat önszerveződő módon verbuválódott össze. Hogyan látod a csapatod összetétel szinten? Itt a személyiségekre, muníciókra, készségekre, affinitásokra, elhivatottságra gondolok.

Amikor összeállt a csapat, túl azon, hogy gondoltam, hogy mindenkiben, aki jelentkezik egy színtársulatba, kell rendelkeznie egy fajta exhibicionizmussal, nem is hittem volna, hogy lesznek köztük olyanok, akik igen tehetségesek. Itt meg kell említenem feltétlenül Bozókiné Csordás Esztert, aki nagyszerűen hozta a karaktereit. De tudom, hogy ha Párkányi Éva formál meg egy adott szerepet, az is a helyén van. Évának némi előnye van a többiekkel szemben, mert ő már tapasztalattal rendelkezik, hiszen Dömsödön is játszott a helyi társulatban. Éppen ezért, sokszor tud a tanácsaival segíteni. De ha már segítség, akkor kapok ötletet Spisákné Kovács Szilviától is, hiszen ő rendszeresen szervez előadásokat az iskolában. De Szilvi az, akitől ha kérek valamit egy szerep kapcsán, azt úgy csinálja meg, ahogy én kértem. A stabilitásáért külön hálás vagyok neki. De nem csak “szakmai” szinten kapok segítséget. Horváth Mónika nélkül a szervezést igénylő feladatok döcögősebben mennének, nem beszélve arról, hogy mindig minden próbán ott van, s ha kell 15. alkalommal is elpróbálja azt a jelenetet, ha kell. Ha látják, hogy feszült vagyok (ez leginkább a bemutató előtt egy hónappal már jelentkezik), akkor tudják már, hogy mi az, amivel megtudnak nyugtatni.Pl égre-földre megesküsznek,hogy tudni fogják a szöveget. 🙂 Ezt persze én nem hiszem el, de akkor per pillanat lenyugszom. Ahogy közeledik a bemutató időpontja, mivel tudják, hogy nagyon idegesít, annál kevesebbszer veszi elő Dávid (Szabó Vajkra és Bozóki Ágnesre is igaz) az ájfonját próba alatt, ezzel is bizonyítva, hogy 100%-ig ott vannak. 🙂 De viccet félretéve, azt hiszem, hogy jó a csapat, s ha tudunk egymásnak a hétköznapokban is segíteni, akkor megtesszük.

A Színfolt a te gyereked. Honnan jött az indíttatást, hogy pont a színjátszással foglalkozz?

Amíg otthon, Marosvásárhelyen éltem, nem volt bemutató vagy vendégszereplés, amit ne néztem volna meg. Szerencsénk volt, mert Marosvásárhelynek jó színháza, jó társulata volt. Ráadásul Marosvásárhelyen van egy Művész egyetem, ahol színművészetet, bábművészetet is lehet tanulni, ahol a hallgatók és művész tanárok lépnek fel professzionális színházi évadok keretében. Így sok jó és értékes színházi darabot láttam. Kamasz koromban tagja lettem egy még ma is működő, marosvásárhelyi Hahota nevű társulatnak. Ott olyan színészek segítették a munkánkat, mint Gáspárik Attila, Kovács Levente, Nagy István. Aztán elkerültem otthonról, így az a szál elvarródott. De sokszor gondoltam rá, hogy jó lenne egy hasonló csoportot összehozni, így aztán mertem egy nagyot 2013-ban és megalakultunk.

Avass be, kérlek a szakmai részletekbe. Hogyan készül egy darab? Melyek a tipikus szakaszai a folyamatnak?

Az első legfontosabb dolog, a darab kiválasztása. Nagyon nehéz olyan darabot választani, hogy elegen legyünk hozzá, férfi-női szerep annyi legyen, amennyi kell. Aztán elkezdjük az olvasópróbát, ami szövegtől függően 5-6 alkalom, majd utána kezdjük el a színpadra állítását a darabnak. Mivel heti kétszer próbálunk, 3-4 hónap, míg minden a helyére áll és késznek mondható a produkció. Van olyan is, hogy másként oldanék meg valamit, de figyelembe kell vennem azt, hogy nincs egy profi stáb mögöttünk és nem a mesterséget kitanult színészekkel dolgozom. Nem beszélve arról, hogy én is csak ellestem pár dolgot és nem vagyok végzett rendező. Vannak olyan próbanapok, amikor egy bizonyos jelenetet veszünk, azokat dolgozzuk ki. Ez a legnehezebb szakasz, mert monoton és ilyenkor még darabokban van az egész. Aztán amikor az egészet összerakjuk és zsinórban próbáljuk, akkor kezd igazán látszani az eredmény és olyankor tapasztalom, hogy mindenki új erőre kap, s nagy lendületet vesz. Újult erővel veti bele magát ismét. Ez az energia kiszokott tartani és ilyenkor már nagyon várjuk a bemutatót. Bemutató után jön egy kisebb pihenés, hogy aztán ismét nekiálljunk egy következő előadás próbáinak.

Úgy tudom más településeken is vendégszerepeltetek. Milyen élményekkel gazdagodtatok?

Igen, több helyen is voltunk. Szigetszentmártonban, Szigetbecsén, Szigetcsépen is felléptünk. Azt tapasztaltuk, hogy mindenhol örömmel fogadtak, visszavárnak bennünket. Szigetbecsén még próbahelységet is kaptunk egy rövid időre a művelődési házban, amikor Ráckevén a Summerfest alatt foglalt volt a próbaterem. Jól esik mindannyiunknak a taps, ilyenkor feltöltődünk jó energiákkal.

Milyen célok mozgatják a társulat munkáját? Mik az aktualitások veletek kapcsolatban. Mikor számíthatunk újabb bemutatóra, előadásra?

Elsősorban mindenki magáért kezdett el járni a csoportba. De persze, ez pont az a műfaj, amit öncélúan játszani lehet, de minek… Így a továbbiakban is az a célunk, hogy elsősorban itthon,Ráckevén megmutathassuk magunkat, de bárhova,ahová meghívnak, szívesen megyünk. Újév kezdődött, új darabot fogunk tanulni mi is. Jó lenne, ha valamikor nyár elején már előtudnánk állni az új darabbal, de ez még képlékeny.