Biztos, hogy alkalmas az idő az olvasásra? Csakis akkor kezdj bele. Hosszú lesz. Bonyolult lesz. Egyedülálló lesz. Utazni fogunk. Kincset keresni. Kincskeresővel. Kincstalálóval.
(ELŐZMÉNY: Fövényi Sándor – helyi költő – részére elküldtem a szokásos csomagot, mint eddig is mindenkinek, akire Míves Sziget partnerként tekintek a jövőben. Alant olvashatjátok.)
Interjúkérdések Fövényi Sándor részére
Mintha két párhuzamos világban élnénk. Mintha lenne a felszínes, hétköznapi, nap nap utáni, rutinszerű élet, rutinszerű teendőkkel, helyszínekkel, emberekkel. Monoton zajlik, tekeredik az idő fonala, kócosan, szorosan fojtogatón. Nappal a nappalra, tesszük, megyünk, bekapcsolunk, kikapcsolunk. Körülvesz minket a megszokott tér és idő, és benne a megszokott arcok. Az utcán, az épületekben, a rendezvényeken. És elvileg léteznie kellene egy olyan világnak is, melybe nem csak tízen-húszan férnek bele. Ahol nemcsak a saját szegmenseinken belül élünk és viselkedünk nemes érzelmektől vezérelt emberként, hanem egyfajta nyitottsággal korlátok, határok nélkül. Peregnek a mindennapok filmkockái. Ismerősök és Ismeretlenek, akikről szentül hisszük, mindent tudunk. Mi mindent tudók. Én mindent tudok. Hogyne. Eddig időnként fokhagymát kértem tőle, meg zsenge kukoricát. De volt, hogy paradicsom, paprika volt szépen kupacba halmozva előtte. Ismerem, hogyne. Barna hajú férfi, az a jobb képű fajta.., emlékszem rá, talán a HÉV megállóban is láttam párszor. És hát a Zsuzsika, a postás Zsuzsika, aki általában mellette ül a standon. Biztos a férje. Biztos van egy kis háztájijuk, és hát, mint a többi helybéli kihozzák. Amijük van. Így ránézésre ennyi, de aztán miket találtam a zöldségkupacok alatt……. Mint amikor gereblyézed a gaztól megtisztult földet, húzod a gereblyét.., és a kis porhanyós rögöcskék helyett aranyszavak, ezüstsorok és gyémántgondolatok forognak ki. Titkos kincs, mind ilyesmiket keresünk egész életünkben, és hát a fene egye meg, már megint ott nem kerestük, láttuk, meg ahol mindig is volt: a szemünk előtt. Hát nézzük, pontosan mije is van??
- Minden partnerjelöltemhez szóló első kérdés a „mutatkozz be, kérlek”. Valamiért most mégsem tudom és akarom csak úgy szimplán kiereszteni ezt a kérdést. Mert fajsúlyosabbra tervezek ebben az interjúban mindent. Mert már az eleje, az egymás megismerése is egy nagy talány. Példa arra, hogy valami mégsem működik jól. Hogy nagyon kattog és pörög a felszínes világ. Hogy kódolva vagyunk a lényegi dolgok, a mélyebbre nézek ellen. Hogy „nem a saját igazságom keresem folyton a másikban” művelet kellene, hogy uraljon, meghatározzon minket. Szóval, mesélj magadról. Mi ez a kétlaki, kétminőségű élet, melyeket párhuzamosan élsz? Mesélj a világaidról. Terjedelem nem érdekes.., figyelünk, érteni akarjuk.
- Mióta írsz? Mióta írsz komolyan? Mióta jelennek meg könyveid?
- Ki, kik fedeztek fel? Hogyan, miként váltál irodalmi díjak tulajdonosává? Milyen minőségeid vannak jelen pillanatban, amit a költészeteddel értél el?
- Miért van az, hogy tudva és ismerve elismert írói tehetséged úgy tűnik, hogy párhuzamos életeket élsz. Mintha lennének a hétköznapi szerepeid, például a jó fokhagymaárus. Aztán fogod magad, zakót cserélsz, és mész a Kiadóba a köteteidért. Hogy van ez?
- Hol jelennek meg aktuálisan verseid a köteteiden kívül?
- Az irodalom, a megkomponált és finomra hangolt szavak, mondatok, gondolatok szerinted mire képesek? Mit képesek tenni az emberi lélekkel és tudattal? Gyógyíthatnak? Megvilágosíthatnak? Meggyőzhetnek?
- Van e célja, személyes küldetése költői mivoltodnak?
- Mik a tervek? Milyen újdonságok, esetleg együttműködések várhatók a közeljövőben, melyek munkásságodat érinthetik?
- Kedvenc kérdés:
Könyv:
Film:
Színész:
Úti cél:
Idézet:
Fövényi Sándor a Míves Sziget egyik első olyan partnere, akire főként azért vagyok büszke, mert pontosan azt támasztja alá és jelképezi, amit az egyik legfontosabb küldetésemnek tartok: hogy itt, itthon, helyben vannak értékek, értékes emberek, művészek és művészetek. Csak figyelni kell. Egymásra.
(KÖVETKEZMÉNY: A kérdések megküldése után mentek az üzenetváltások.. , mikorra készül el? Mit is írjon? Hogyan? Válaszok. Oké, megírta.., ráment egy délelőttje. Vártam, a bennem ágaskodó kíváncsiság abszolút kimerítette jelentéstartalmát. Újra üzent: elszállt az anyag. Csodálkoztam? Kicsit. Újra ihletet merít.., diktafonra mondja.. igyekszik. Jött a hír, felmondta, legépelték, küldi. Elolvastam. Csodálkoztam? Igen. Mert mindent másképp írt és küldött. Többször át kellett olvasnom. Többször nekifutottam, hogy a feltett kérdéseimre megkeressem a választ, copy-zgassak, miegyéb. Míg nem rá nem jöttem: ha őt akarom bemutatni, akkor hagyom a maga formátlanságában. Igazi formája, eredetisége a verseiben nyilvánul meg, ez nem a mestermű, hanem a mester művi, megrendelt, irányított beszámolója saját magáról. Nézzük el neki a költői magaslatokat nélkülöző, őszinte vallomását, hiszen ő nem író, hanem Költő.)
“Fövényi Sándor a nevem, 1961 február 26-án születtem. Régi ráckevei gyerek vagyok itt jártam általános iskolába, óvodába kamaszkorom itt töltöttem. Bárhová is vetett az élet örökre ráckevei maradtam, hiszen minden utcához, fához, térhez bár megváltozott, mostanában de emlékeim fűződnek. Mindig bennem volt az írás készsége, már kiskoromban. Sose felejtem el Csukás Pista bácsi egy meséjéről tartott előadását. És akkor én ott rögtönöztem egy sci-fi novellát, akkor jutott az eszembe, de én azt mondtam neki, hogy úgy írtam, de én improvizáltam, és azt mondta nekem: belőled biztos író lesz.
Teltek-múltak az évek iskoláimat elvégeztem, megnősültem gyerek lett, házépítés mindig tologattam tovább és egyre tovább azt az időt, hogy én írni kezdjek. Mindig tudtam, hogy írni fogok csak sose kezdtem bele, mindig ráfogtam valamire ezért, azért nem. Aztán, mint egy gépezet összeállt minden fogaskerék. Negyvenhárom – negyvennégy éves koromra volt bennem egy porszem, amit az élet kipiszkált és elkezdtem írni. Nagyon komolyan vettem, az életemmé vált az írás, teljesen megváltoztatott. Egy elég nagyképű, ki ha én nem gyerek voltam, a ráckeveiek biztos sokan ismertek elég rossz hírem volt annak idején fiatal koromban. Nagy gőgős kezdeti költő is voltam. Sosem felejtem el, hogy tíz verssel a hátam mögött egy irodalmi portálon odacsaptam, hogy költő vagyok. Aztán elkezdtem olvasgatni verseket: – Atya ég milyen jó versek vannak itt! És most már több mint hatszáz versen túl elérvén sikereket, még mindig nem merem azt állítani, hogy költő vagyok csak azt, hogy leszek.
Az első versemet 2004 tavaszán írtam, tökéletesen komolyan vettem. Az első könyvem is ebből az időszakból való 2008-ban jelent meg A Zokogó Sínek címen. Ezt, mint minden kezdő költő, amikor még az elismerések és a sikerek híján, saját pénzből adattam ki. A kiskunlacházi nyomdában nyomtatták. Nagyon szerettem. Négy könyvem van, de a mai napig azt az egy könyvemet szeretem, mert benne volt minden keserűségem a szívem, és nagyon igaz versek. Tehát amilyen én vagyok, az a könyv teljesen olyan. A második könyvem az 2009-ben jelenet meg Táncoló Bohócok címmel, szintén még magánkiadásban. Az is én voltam, vállalom nehezen, de vállalom azt a könyvet is. Az egy ötven versről szóló kis kötetecske, ötven szerelmes vers van benne, ötven nap alatt írtam. Kun Pali nagyon jó roma barátom, ő készítette a grafikát és a borítót is ő tervezte. Azért itt már alakult a dolog, hogy csak lesz belőlem valaki. Közben küldözgettem minden felé verseket, meg pályázatokra neveztem be. De ez a vers világa elég kegyetlen és kíméletlen, mert ha nem felkészült az ember és kezdő…., bizony jöttek a levelek csőstől,hogy családja körében olvasgatja nagy örömükre,de kiadni sajnos nem tudjuk. Ez nagyon sokáig így ment. Aztán volt egy pályázat az Accordia könyvkiadó hirdette meg, ahol nyertem egy olyan lehetőséget, hogy kiadják a könyvemet, 2010-ben, Ahol a tornyok vannak címmel. Ez már valamivel mívesebb kötet volt. Ehhez hozzá kell fűznöm, hogy 2008-2009-ben elvégeztem a Magyar Író Akadémia mesterkurzusát, hogy a szakmai fogásokat megismerjem. Grecsó Krisztiántól Karinthyig, Csukás Pista bácsitól kezdve Karafiáth Orsiig, ilyen tanáraim voltak a két év alatt. Sikeresen elvégeztem, de olyan szakma, hogy költő nincs, hát újságírói képzést adott, és ekkor már a szakmai fogásokat verstani alapokat megtanulván írtam a harmadik könyvet. Vállalom, akkor az voltam. Nagyon sok művi dolog van benne, a szakmai dolgokra figyeltem leginkább. A harmadik könyvemet nem szeretem, nem tudom miért, de vállalom, mert Fövényi Sándor én írtam és akkor az voltam. 2010-ben jelent meg szintén az Accordia kiadó gondozásában a negyedik könyvem, Mikor az éghez érsz a címe. Ez egy kezdetektől sokat változott embernek a könyve volt,itt már szakmai fogások találhatók, de újra visszatért a szívem a költészetbe és a lelkem,hogy csak az igazat. Általában én csak a velem megtörtént dolgokat írom le, az életem során megtörtént dolgokról írok verseket, gyerekkoromról, kamaszkoromról, szerelmeimről, Ráckevéről. Mindegy, hogy hova sodort az élet, kilencven százalékban megtörténtek azok a dolgok, amikről én a verseimben írok. 2013-ban volt a Szárnypróbálgató országos versíró versenyen és arra neveztem, amit a Faludy György Irodalmi Műhely hirdetett meg. Első helyezett lettem. Faludy György díjjal jutalmaztak. 2009 tájékán vagy még valamivel előbb, egy felvidéki zenekar a Gondola rám talált és megzenésítették a verseimet. Óriási sikerrel, hiszen amit a verséneklési kategóriában lehetett, mindent megnyertek. Az Európai Magyarok versmondó találkozóján is nyertek. A Felvidéken jobban ismertek, mint itthon. A Duna tévében is szerepeltünk. Sajnos a Gondola anyagi okok miatt szétvált, azaz a két zenész. Ugye családosak kell a pénz, elmentek mulatós zenét játszani. De soha nem mondtak le arról,hogy a verseimet énekeljék.
Felfedezéseimről annyi,hogy egy nagyon kemény tíz éves múlt van mögöttem,nagyon magányos tíz év hosszú éjszakák munkája. Emlékszem, amikor az első verseimet írtam a fürdőszobában ültem a kád szélén, és a mosógép pont olyan jó magas volt, hogy ráfért a kék füzetem és úgy írogattam a verseim. Azokat küldözgettem kézzel írva különböző lapokhoz, persze hát én semmit se értem el velük,aztán ahogy elvégeztem az akadémiát szobát csináltam magamnak, számítógépet szereztem. Az akadémián azt is mondták, hogy a szobába kell egy ágy is egy költőnek, ahol elmélázik. 2010-2011 óta külön szobám van, géppel írom a verseimet és nem kézzel. Saját magamnak kellett felfedeznem saját magamat, mert elkeserítő eredmények voltak kilenc-tíz évig. Egyedül ez a Faludy díj volt a siker, de az, hogy lapokba megjelenjen vagy irodalmi újságokban az nem jött össze. Aztán körülbelül két éve küldtem verseket a Hitel folyóirathoz. A Magyar Nemzeti Kulturális alap támogatja – Csóri Sanyi bácsi a főszerkesztője – nagyon megszerették a verseimet. Hozzá tartozik, hogy az én verseim dekadensek, tehát a régiekhez visszanyúló, régieket idéző a mai kor szellemével összefont versformák. Nem adtam el magam, nem tértem le arról az útról, amin voltam, hanem próbáltam úgy összehozni magam, mint József Attila, Radnóti, Tóth Árpád, számomra a legnagyobb költők nagyon sokat olvasom őket. A kívülállók azt mondták, hogy ebből a háromból gyűrődött össze a Fövényi Sándor, és én ezt büszkén merem vállalni, őket tartom a mestereimnek. Vannak ciklusok, amikor egy egytől elköszöntem József Attilától, Radnótitól,Tóth Árpádtól, mert azt mondtam,hogy én Fövényi Sándor vagyok, én nem utánzok senkit, de mindamellett,hogy van egyféle íze a verseimnek meg lehet találni őket benne elrejtve mélyen,hogy ott vannak a régi mesterek.
Nagyon sokáig hévvezető voltam, most párhuzamos kettős életet élek a nyugdíj mellett piacon árulok, és közben jönnek a gondolatok és születnek meg a versek. Legelőszőr a Hitelbe jelentek meg a verseim két-három éve. Idén talált meg az Irodalmi Jelen, ez egy kolozsvári, nagyon nívós kulturális lap. A Tisza táj is jelentet meg verseimből. Nem a pénz miatt csinálom, célja az ismeretség, segítés. Sokan nem tudják,hogy írok még itt Szigetbecsén sem ahol élek,szívem az Ráckeve. A jövőbeli tervem egy elhúzódó ötödik kötet kiadása, az Egyszemélyes tömegsír címmel teljesen Pestről fog szólni. Édesanyám pesti nagyon szeretem, de nem laknék ott egy percet sem, nagyon jó nekem Szigetbecse csendje. Ez a könyv a város minden szegletéről fog szólni, a napokban fejeztem be és 2016-ban fog megjelenni a könyvhétre. Sűrűn forgatom, mostanában a Bibliát inkább verseket olvasok. Gyermekkoromban sok mindent elolvastam. Verseimben mondok el mindent, ami voltam vagyok és netán, majd ami leszek: Fövényi Sándor.
„Amikor születtél Te sírtál és mindenki mosolygott körülötted. Élj úgy,hogy amikor távozol, mindenki sírjon körülötted, de te mosolyogj.”
Esélyes.:) – (szerk.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: