Erzsike az „új generációs” beszállítóim közé tartozik. Idén nyáron már nemcsak csendes szemlélőként pásztáztam a helyi és környékbeli rendezvények vásáros standjait. Kerestem a potenciális partnerjelölteket a Míves Sziget részére. Kiskunlacházán láttam meg először a pavilonját, ami kifejezetten az a fajta volt, ahol, ha megállsz, a szemed habzsolja a kínálatot. Cikázva, fel-alá ugrál a tekintet.., hogy ez is van, és az is, meg hogy milyen egyszerű és szép…. Megszólítottam, bíztam benne, hogy környékbelihez van szerencsém. Szerencsém volt: Szigetcsépen alkot él. Hogyan, miként, mióta, miért? Ezekre a kérdésekre ad választ a következő interjú.
- Kérlek, mutatkozz be! Milyen, önmagadról fontosnak tartott információkat osztanál meg az olvasóinkkal?
Komjátiné Joszkin Erzsébet vagyok, sokan csak így ismernek leginkább, hogy a „joszkinerzsike”. Történetemben visszanyúlva az időben hosszú lenne mindent felsorolni, röviden csak annyi, hogy az olajfesték illatát először középiskolában, a ráckevei Ady Endre Gimnáziumban ismertem meg, és azóta ha csak megérzem, egészen biztos, hogy festenem kell. A festészet mellé az évek folyamán természetesen még számtalan alkotótevékenység társult. Az alapindíttatás mindnél ugyanaz: érezni kell ott legbelül, hogy ezt csinálnom kell.
- Hogyan kategorizálnád a fa alapú, gravírozott termékeidet? Mi a pontos gyűjtőnevük? Kicsit bajban voltam a meghatározásnál… Hogyan és mikor került először pirográf a kezedbe?
Azt hiszem, nem szeretném bekategorizálni, inkább azt mondanám, hogy végy egy darab fát és szeresd, a göcsörtösségéért vagy a simaságáért, gyönyörködj a színében, az erezetében, érezd, hogy a természet nyújtotta neked. Ezután fogj egy kis faragókést és kanyaríts bele egyet. Érezd, hogy milyen érzés. És maradj a fánál, fogj egy forrasztópákaszerűséget, a lényeg, hogy égesse a fát. És csak kanyarítsd a vonalakat, hogy füstöljön. És hogy a kérdéseidre is válaszoljak: lézervágott alapanyagra, faégetéssel, azaz pirográf technikával készített ajándéktárgyakról, használati illetve dísztárgyakról van szó. És ne légy bajban a meghatározással, valóban nem egy elterjedt dologról beszélünk. Maga a technika ugyan nem új keletű, nálam egy-két éves szerelemről beszélünk, amely azonban ebben a formában egyedinek mondható.
- Emellett komolyabban foglalkozol a festészettel? Ez mennyire új vagy régi tevékenységed? Mi motivált, sarkallt arra, hogy ecsetet vegyél a kezedbe?
Azt hiszem erre a kérdésre, már az interjú elején válaszoltam is. Éppen azért, mert a festészet számomra annyira komoly, hogy ez az életformám. Számomra a festészet, a rajz, mely mindennek az alapja, a tervezés és a kreatív alkotás, meghatározó lételemem.
- Melyek a kedvenc témáid és miért?
Nem mondhatom azt, hogy bármi és minden. Azt mondanám, hogy érintse meg a szívem, a lelkem. Elsősorban azonban mégis a természet. A táj, fák, virágok, állatok, az ember.
- Mit gondolsz, hogyan hat, miben segít a művészeti tevékenység akár hobby szintű űzése az emberek életében?
Azt hiszem, ezt én nem fogom tudni olyan szépen megfogalmazni, mint már oly sokan, oly sokszor. A művészetek, a zene, a sport, az emberek, életének ősidők óta kísérői. A mai felgyorsult, stresszes, – ezek a kifejezések ilyenformán nemrég még nem is léteztek, ma közhelynek számítanak – életünkben sajnos a művészetek nem a legméltóbb helyeket foglalják el. Emellett jóleső, hogy sokan mégis, ha akárcsak hobbyszinten is, de tevékenykednek. És szerencsére sokat hallunk a terápiás hatásáról is. Én azt mondanám, hogy mindenki válassza azt, ami neki jólesik, ami örömet okoz számára, ami kikapcsolja, megnyugtatja. Csak tegye! Fessen, rajzoljon, faragjon, fonjon kosarat, varrjon vagy énekeljen. Vagy menjen el futni, gereblyézze a kertjét, szeresse és gondozza az állatait.
- Milyen terveid vannak a jövőre nézve alkotásaid, alkotómunkád tekintetében?
Nem szeretném ismételni magam, de a fentebb említett foglalatoskodásokat mindet szeretném még sokáig folytatni, ha akár csak hobby szinten is, és ha a munkáim eljutnak az emberekhez és örömet szerzek vele, akkor ez engem örömmel tölt el, ami szükséges ahhoz, hogy folytathassam az alkotómunkát.
- Kedvencek kérdés:
Film: jó magyar film, ami rólunk, nekünk, hozzánk szól. Néha egy kis romantikus, hogy sírjak és sokszor kellene egy igazán szórakoztató, hogy nevethessek.
Könyv: ha tehetném, akkor a könyvesboltokban a gyönyörű fotókkal teli albumokat vásárolnám fel, meg a kézműves praktikákról szólókat, a gasztronómiai témájúakat.
Író: idő kéne, csak idő: Jókait, Mikszáthot újra végig, Tolsztojt.
Színész: a nemzet színészei, de jöhetnek amerikaiak is.
Idézet: „Megszülni és felnevelni, létrehozni és nem kívánni, megalkotni és nem birtokolni, hatalmaskodás nélkül vezetni: ezt kell a legnagyobb jónak nevezni.” Lao Ce kínai filozófus
Úti cél: szerintem örülni fogok, ha kis hazám legszebb tájaira eljutok, és a hegyek, azokat nagyon szeretem. Ezért nézem a Duna Tv „Hazajáró” című műsorát. Legszívesebben velük barangolnék.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: