Nemezvilágok – Szerdahelyiné Lőrincz Nóra világa

Életünk során jövünk-megyünk, megfordulunk itt és ott. Számtalan találkozás, számtalan emberrel. Aztán észreveszed azokat, akiket többedjére látsz. Aztán azon kapod magad, hogy néhány váratlan fordulatnak köszönhetően egyszer csak egy asztalnál ülsz az egyikkel és már közös tervekről beszéltek. Az meg természetes mellékes velejárója az együttlétnek, hogy kiderül, mennyi közös ismerősünk, mennyi közös gondolatunk van.  Így lesz az ismeretlenből ismerős, majd munkakapcsolatból értékes emberi kapcsolat. Mert ahogy végignézek a partnerlistámon, az alkotók arca mellett megjelennek a termékek, mögöttük az ember, akiknek személyisége, lelke benne van minden alkotásban. Minden beszélgetésünkben. Így közvetítünk egymás felé, a világ felé, az emberek felé: hangulatokat, érzelmeket, értékeket.  A Míves Sziget helyi alkotóközösségének bemutatásra kerülő újabb tagja: Szerdahelyiné Lőrincz Nóra. 

1. Kérlek, tegyél egy rövid bemutatkozást. Biztosra veszem, hogy sokan ismernek itt a környéken, de esetleg itt közzétett rövid kis életrajzod és önmagadról fontosnak tartott információk megosztása tartalmazhat új elemeket a Míves Sziget olvasóközönségének!

Szigetszentmártonban, a sziget egyik gyöngyszem-falucskájában élek a férjemmel és három gyermekünkkel. Kicsit több, mint 5 éve költöztünk ide, tanulmányaink elvégzése és első gyermekünk születése után Budapestről. Sosem voltunk fővárosiak, férjemmel mind a ketten a Balaton-felvidékről származunk, és mivel a munkánk nem engedte meg a hazaköltözést, a főváros közelében kerestünk magunknak Otthont. Szeretjük ezt a környezetet, nyugodt, békés, a víz közelsége kicsit  a gyermekkorunkra emlékeztet.

Eredeti szakmám a kulturális területhez köt, emellett orosz szakfordító és tolmács vagyok, ám a gyerekek születése óta eltelt időben egyre többet kézműveskedem, elsősorban Waldorf babákat és horgolt dolgokat készítek, ám a gyapjú használata idővel magával vonta a nemezelést is.

2. Mikor és milyen inspirációk, felismerések után kezdtél foglalkozni nemezeléssel, gyapjútechnikával? Mióta tevékenykedsz ebben a kézműves minőségben?

 Az elfoglaltságaim, munkám mellett mindig volt valami hobbim, és ez az elmúlt 6 évben, ahogyan a gyermekeim születtek, előtérbe került. Nekik készültek az első falvédők, horgolt játékok és ruhák, az első babáim, manóim. Nyughatatlan ember vagyok, szeretek tanulni, így időközben több tanfolyamot is elvégeztem, megismertem a Waldorf babák készítését, a különböző nemeztechnikákat, közben pedig itthon is folyamatosan kísérletezgettem, próbálgattam, mit enged az anyag, és a fantáziám. Imádom a színeket, szerintem azok emelnek ki bennünket az olykor szürke hétköznapokból, így elég bátran használom is őket.

3. Milyen cél, motiváció, gondolatiság hatják át munkásságodat?

Mivel elsősorban gyermekeknek készítek játékokat, a babáimat igyekszem mindig a leendő kis tulajdonosához igazítani. Ebben mindig nagy segítségemre vannak az édesanyák, a babák minden apró részletét megbeszélem velük, mielőtt belefogok a varrásba. Fontosnak tartom, hogy a gyermekeink kezébe minél több természetes anyag kerüljön, ezért én is a természetes anyagokhoz nyúlok, elsősorban a gyapjúhoz, illetve a pamuthoz.

Természetesen gyapjúból nem csak a babákhoz készítek ruhákat, hanem mindenféle egyéb használati és dekorációs tárgyat is nemezelek. Szeretem kipróbálni a színeket egymás mellett, néha magam sem tudom, mi lesz a végeredménye annak, amit nemezelni kezdek, és pont ez benne a kihívás és érdekesség.

4. Alkotásaidon belül több kategória is elkülöníthető: ékszerek, ruházati és lakásdekorációs kiegészítők, babák, hogy csak legnagyobbakat említsem. Ezek közül van-e kedvenc, szívedhez közel álló kategória? És ha igen, miért?

Talán az előző válaszaimból kiderül, hogy a babák a kedvenceim. Két éve kezdtem el azon kísérletezgetni, hogyan is lehetne a Waldorf-babavarrás hagyományait a nemezzel ötvözni, így készültek el a nemezruhás manócskáim, akik babaházba valóak méretüknél fogva. Tavaly karácsony után készült el az első olyan öltöztetős babám, aki meseszerűbb lett, füleket, ujjakat, színes hajat kapott, és nemezből készült kis mellényt is készítettem neki. Úgy érzem, még mindig van mit kipróbálnom, a fejem tele van ötletekkel, csak egy időkibővítő is jó lenne mellé néha :).

5. Mire vagy a legbüszkébb termékeid közül? Úgy tudom az egyik egyedi darabod – Betlehem – díjat is kapott az egyik kiállításon. Mesélnél erről bővebben?

2014-ben A Magyar Kézművességért Alapítvány 25. Betlehemi jászol pályázatára készítettem egy nemez Betlehemet, melyben minden addigi babavarrós és nemez tapasztalatomat ötvöztem.

A Betlehemem címe a Világmindenség befogadása volt, színeiben egy nagyon színes-örvénylő, élettel teli darab, mondhatnám úgy is, hogy erősen eltért a hagyományos Betlehem-képtől. Amikor vittem a Betlehemem leadni zsűrizésre, meg is ijedtem, hiszen csupa gyönyörű, natúr, klasszikus pályamunka közé cseppentem, így magamban már tudomásul is vettem, hogy az én munkám nem fog bekerülni a kiállításra.

Majd november végén kaptam egy levelet, ami engem is meglepett: a Betlehemem nem csak hogy kiállításra került a Néprajzi Múzeumban, hanem díjazott is lett! Hihetetlen élmény volt számomra az, hogy a munkám ilyen jó fogadtatásra lelt, azt hiszem ez egy kedves emlék marad egész életemben.

6. A klasszikus kérdés sem marad el: hogyan egészíti ki egymást többgyermekes és az alkotó mivoltod? Milyen előnyei és nehézségei vannak ennek az állapotnak?

Néhány évvel ezelőtt még éjszakánként és a gyerekek délutáni alvásidejében varrtam, vagy a hétvégéken csentem el időt az alkotásra, amíg a férjem játszott a gyerekekkel. Mostanra mindhárom kisgyermekem óvodáskorú lett, így a napba belefér a tennivalók mellett az alkotás is, ami kicsit könnyített a dolgomon. Természetesen így is érzem, jól jönne néha egy vkis varázslat, hogy néhány plusz órám is legyen, hiszen nem csupán a kézművességgel telnek a mindennapok, bár továbbra is több maradt mindez számomra, mint hobbi.

7. Mivel töltöd szabadidőd?

Ha nem a családommal kirándulunk vagy utazunk haza a nagyszülőkhöz a Balaton-felvidékre, akkor szeretek hétvégén hosszabb futásokra indulni. Kikapcsol, megnyugtat, közben rendezem a fejemben a gondolataimat, végiggondolom a teendőimet.

Emellett szeretem a népzenét, magam is több évig táncoltam együttesben, most pedig  ovisoknak tartok népi játék foglalkozásokat. Ha az időm engedi, előveszem a citerám, a gyerekeim mindig örülnek neki, őket is a hagyományaink tiszteletére és ápolására igyekszünk nevelni.

8. Kedvencek kérdés következik:

Film: Angyalok városa

Könyv: sok van, köztük Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya, a Harry Potter sorozat (valahol örök gyerek maradok), Coelho, Márai Sándor

Vers: Ady versei

Hely: a Balaton-felvidék

Idézet:

 „Ha nem térsz el a kitaposott úttól,

 csak mész, és távolodsz egy újtól.

Hát legyen egy pont, hol szabadon lépsz,

és magadhoz méred, hogy mennyit érsz!

És egyszer majd hagyják, hogy mást adj és másképp láss…

másképp, mint más.”

9. Ha azt mondanám, hogy eddigi élettapasztalataid alapján kreálj egy idézetet, aforizmát, bölcsességet, aranyköpést.., mi lenne az?

Legyünk bátrak és kitartóak ahhoz, hogy megvalósítsuk az álmainkat. Ha alázattal, türelemmel, kitartóan megtesszük az apró lépéseket az álmaink felé, egyszer azok valóra válhatnak, de ha egy helyben toporgunk, mindig csak álmok maradnak!